Irodalmi Szemle, 2015

2015/10 - TŐZSÉR ÁRPÁD 80 - Bedecs László: Lét-dalok. Költészet és filozófia Tőzsér Árpád műveiben (tanulmány) / Tőzsér Árpád 80

teszet visszavagasakent ertelmezhetd, hogy a versek tobbszor is utalnak a halal gyozelmere az esz elleneben, magyaran arra, hogy a halallal megszunik a gon­­dolkodas. Ez pedig azt is jelenti, hogy az ertelem behatarolt, az ember maga pe­dig kiszolgaltatott ennek a vegessegnek, ami tehat nemcsak az elet veget jelenti, hanem a gondolkodaset is. Minden nota csak fel nota lehet. A halaltematika ohatatlanul bevonja a kolteszetbe a filozofiat, de Tozser ver­­seiben ez a ketto ugyszolvan eggye valik, kiegesziilve a ra jellemzd humorral: „Te­­metoben olvasgattam, / iiltem, s elmeriil­­tem Kantban" (Soha mar) - mintha nem is lenne jobb hely az olvasasra, mint a teme­­to, mintha nem is lenne jobb olvasmany, mint Kant. De miert, talan van? Erezziik persze, hogy a vers itt karikaturat rajzol, epp a halal igezeteben es a filozofiai kod­­jeben elo koltdfigurat abrazolja tulzoan es persze onironikusan. Am ez a ketto­­seg egyebkent jellemzd: a halalversek es az dregseggel ironizalo, a halalt affele kozjateknak tekinto mondatok sokszor egymast valtjak. A gyongykapu kitarva..., a hasonlo cimu Bach-kantatara irt, hu­­szonegy reszes ciklus a halalt elfogado, megbekelo embert mutatja, a Visszanezes a csillagokbol ciklus pedig mar egy, a ha­lal problemajan tul levo, epp ezert kony­­nyeden viccelodo, a nyelvvel es a verssel jatszo koltoalakot lattat, aki nyiltan szova teszi elegedetlenseget, unszimpatiajat, velemenyet barmirol. Mintha mar min­­den mindegy lenne neki. Tozser legalabb tiz eve kiserletezik a halalvers kiilonbozd formaival, es a leg­­utobbi koteteiben mar egy-egy lehetseges forma alkotott egy-egy ciklust a nyelv, a muveltseganyag, az egyeni identitas, a metafizikai jelentesadas, a tortenetiseg es a hagyomany eltero kontextusai sze­­rint. A halalhoz kapcsolodo jelentestulaj­­donitas azonban, mint az iment lattuk is, nala minden esetben belefut abba a pa­­radoxonba, ami a halal leten-tulisagabol adodik: hogy lehetne beszelni arrol, ami mar tul van az elethez kacsolodo beszed hatarain? A Tozser-versek masik parado­­xonja viszont az, hogy mikozben a szo­­veg kimondja, csak a halalrol erdemes beszelni, mert ez az egyetlen igazi lirai tema, kenytelen belatni, hogy a halalrol valo beszed lehetetlen, es ez vegso soron a kolteszet halalat jelenti. Raadasul lenye­­gileg minden halal egyforma, igy megint csak az iiresseg, a jelentesnelkiiliseg fele visz a Tozser-fele versbeli gondolkodas. Es igen, talan erre valaszok az utobbi evek vicces, laza, fecsego versei: a halalrol egyediil a halalrol elfeledkezve, arrol tu­­domast nem veve lehet beszelni. A Sirvers valamennyire ugyan helyre teszi a ker­­dest, de egyszersmind a filozofiai, elvont szferabol az anyagiba utalja: ,,E sirban friss tetem kekiil, / elegseges okok nelkiil, I jelezve, a halal nem vice, I mindegy, mit irt errol Leibniz." Tehat mintha a test pusztulasa minden filozofiai okosko­­dast feliilirna, a „nem vice" kitetel pedig a kolteszetet is inkompetensnek nevezi a halallal szemben - merthogy ebben a kolteszetben, annak ujabb koteteiben a jatekbol van a legtobb. Ez a gesztus emeli meg Tozser Arpad legujabb verseit: filo­­zofal, verset ir, de van annyi onironiaja, hogy tudja, se a filozofia, se a kolteszet altal nem megy elorebb a vilag.

Next

/
Oldalképek
Tartalom