Irodalmi Szemle, 2015
2015/10 - TŐZSÉR ÁRPÁD 80 - Bedecs László: Lét-dalok. Költészet és filozófia Tőzsér Árpád műveiben (tanulmány) / Tőzsér Árpád 80
kesobb sajat kozep-europaisagaval szembenezd, eldszor sohajtozo, aztan inkabb szatirikus es dnironikus versvilag elkezd eloszor inkabb csak furcsa kompenzacionak hato muveltseg-elemekkel telitodni, hogy aztan az elsosorban latinos muveltseg a koltoi arc elmaradhatatlan reszeve valjon, es hogy aztan az okori irodalmi utalasok lassan az okori filozofiak problemait is bevonjak e kolteszet terebe. Ma mar nines olyan kritika, amely ne tisztelegne Tozser mitologiai ismeretei vagy legalabb az effele tudas hasznalatanak igenye elott, es ha van is finoman kritikus kommentar erre vonatkozoan, az azzal kapcsolatos, hogy sajnos a Tozserverseket meg a magukat tajekozottnak gondolok is csak lexikonok segftsegevel tudjak ertelmezni, es ez bizony sokat elvesz a versek elvezeti ertekebol, sokakat elzar a vers melyen gondosan elrejtett, de nyilvan megtalalhato jelentesektol. Magam is beleszaladtam jo tiz eve egy ebbol fakado csapdaba. Valamivel korabban az intertextualitas elmeletei nagy lendiilettel erkeztek meg az egyetemi oktatas es a kritikai gondolkodas forumaira, ekkor volt peldaul Kovacs Andras Ferenc utalasokkal, szerepekkel, valodi es alidezetekkel teli kolteszetenek aranykora, es egy pici faziskesessel ugyan, de itt szolalt meg Tozser Arpadnak az antikvitast „hasznalo" ujabb kolteszete is. Tozser azonban nem tudott olyan lazan es jatekosan posztmodern lenni, ahogy peldaul Kovacs, nala a klasszikus hagyomany tisztelete beragadt abba a nyugatos, komolykodo, tanszeki hagyomanyba, amit a szoveget szovegnek tekinto kolteszet mar tulhaladni igyekezett. Arrol van szo, hogy a regi muveltsegidealbol kiindulo, babitsi elgondolas szerint a mitologiai, filozofiai es irodalmi utalasok dekodolasa es visszafejtese elvarhato minden olvasotdl - hiszen az uj vers egyebkent is ehhez a hagyomanyhoz kapcsolodik, idezi a klasszikusokat, es persze csak azokat. A posztmodern viszont epp azt teszi lathatova, hogy az idezetek haloja felfejthetetlen, a szoveg letmodja az intertextusok vegtelen sokasaga, raadasul a szoveg a popularis kulturaval, a hetkoznapi nyelvvel is szoros kapcsolatban all, tehat mindenki (beleertve a szerzot is) csak reszben ertheti, igy aztan mindenki oriilhet annak a resznek, amit egyaltalan megert, ami oromet okoz neki. A klaszszikus muveltsegnek ezert mar nines kitiintetett szerepe, az olvasotdl pedig nem varhato el, hogy lexikonokkal a kezeben olvasson. A szoveg alljon helyt magaert. Tozser akkortajt sziiletett filozofikus versei azonban egyaltalan nem felelnek meg ennek a kovetelmenynek - es itt jon az en, remelem, a szemelyemtdl fiiggetleniil is erdekes tortenetem. Merthogy: ki az az Euphorbosz? Ebben a kolteszetben lathatoan nagyon fontos figura, hiszen a 2015-ben megjelent dsszegyujtott versek cimeben is ott a neve, sot a szerzo arrol is beszelt, hogy mar a 2010-es valogatasanak is ezt a cimet szanta, merthogy egy valogataskdtet olyan, mint a lelekvandorlas a kolto korabbi enjei kozott, es Euphorbosz pont egy szerepjatekos vandorlo volt, aki masok tehetsegebe bujva mutatta meg ujra es ujra dnmagat. Amikor a korabbi, Euphorbosz monologja cimu verset olvastam, minderrol csak keveset tudtam, es epp a fentiek miatt nem is voltam hajlando utananezni. Viszont a vers hoszszu fejtegetesei felszines okoskodasnak, „szalonfilozofianak" hatottak (es hatnak ma is), es legfeljebb parodiakent ertekelhetdek. Tozser azonban kesobb a Nemeth Zoltannak adott interjujaban elmagyarazta, hogy a versben epp azt szerette volna megmutatni, milyen felszines volt hose
