Irodalmi Szemle, 2015
2015/10 - TŐZSÉR ÁRPÁD 80 - Orbán János Dénes: Sebastianus posztja Mittel úr üzenőfalára (vers) / Tőzsér Árpád 80
A csillagok, mint racspontok mogott, a legnagyobb Rab setetbe oltozbtt. Latom innen, a borton ablakabol, mint vivodik. Vagy retteg. Onmagatol. Jo Mittelem, indul a negy lovas, vilag veget hinned, de nem, nem az. Csupan lovak es dijak ugratasa, nem hasznaljak oket mar semmi masra. Letiink csak jatek, tuli konzolokban, mar meghalad, mert tul keves titok van. Titkokbol eltem, eltiink: nem titok, igy epiiltek a katedralisok, a verseink. Emlekszel, draga ritter? A bort kevertiik, szodaval es a hittel, s meg nem tudtuk: a koltoi szabadsag sorok racsaba zart, masfajta rabsag. x-De tudod, Mittel, az O szava ott van a posztmodernben- es erne modern posztban. Hidd el, hogy nekem sem ez volt az almom, verset irni egy keklo kereskedelmi szajton, s hogy kolteszetiink mindhiaba robban, nem eliink mar, csupan telefonokban. Bar masodlagos. Maskor mas, most meg ez. Sem. A lenyeg az, hogy akkor is foljegyezzem! A legnagyobb bun, amit elkovettem- nem voltam boldog nem lehet ismeretlen. Oszd meg hat, mit Sebastianus posztolt, s idezd meg melle hosszan Pal Apostolt!
