Irodalmi Szemle, 2015
2015/9 - HANG/SZÖVEG - Ayhan Gökhan: „A zene mindig több lépéssel az irodalom előtt jár" (beszélgetés Csehy Zoltánnal) / HANG/SZÖVEG
HANG/SZOVEG kisgyerek vagy kacagtam, mint aki nagyon kacag. Folyamatosan jegy zetel tern, eloadasok es zenehallgatas utan vagy kozben: nagy zenei gyujtemenyem van, ami meg hianyzott, sokszor megkaptam a zeneszerzoktol, vagy megszereztem mashonnan. Eotvos Peter Angi/alok Amerikdban cimu operajabol peldaul ket nem hivatalos felvetelem is van: az egyiken a kep jo, a masikon a hang. AG: Es mi alapjan valogattad az operakat? Sajat kedvencek, vagy egy-egy opera nepszerusege, jelentosege is kozrejatszott a rendszerezesben? Melyik operat tudnad kiemelni, amely bar nem olyan ismert, de szamodra nagyon fontos, es miert? CSZ: A mufaj megkivant bizonyos alapveto kotelessegeket: minden altalad felsorolt szempont fontos volt. Valamint termeszetesen az, hogy mihez ferhettem hozza, mit hallhattam. A magyar anyagot szegenynek erzem, pedig, ha csak tehettem, minden premierre elmentem. Keves a felvetel: ez pedig lenyeges szempontom volt. Marmint, hogy amirol szo van, hozzaferheto legyen valamilyen hanghordozon vagy a neten. Nagyon kedvelem Eotvos Peter operait, az intellektusukat, hogy tudnak valamit a vilagrol, amihez csak nekik van hozzaferesiik. Wuorinen Till a bardtsdgon cimu operaja peldaul ugy szolaltatja meg a sziklas hegyseg ferfias nyelvet, ahogy Britten a tengeret. Nagyon szeretem Adams Klinghoffer haldla cimu darabjat: terrorizmus, gyilkossag, eroszak, a sors valtozekonysaga, annak a tapasztalata, hogy egy dolog allando a vilagban, a valtozas, hogy a termeszet eroi ott allnak az ember mogott, es iszonyodva nezik a „tekozlo" fennhejazast. Kedvelem Henze ironiajat, Messiaen transzcendenciajat, Glass megszallottsagat, Menotti egy-egy dallamivet, Stockhausen idegesito eltokeltseget annak ellenere, hogy operai eletmuvet nem vol tarn kepes mindenre kiterjedo figyelmesseggel vegighallgatni. De „szerelmi vallomasaim" rendszerint ott is vannak a kdnyvben. AG: A regebbi vagy a huszadik szazad elejen sziiletett operak rendezesenel sokan megszoktak, sot elvarjak a kosztiimos, diszes hatterrel eldadott darabokat, a farmernadrag az egyik szereplon mar meghokkenti oket, s eleve nem tudnak mit kezdeni az osdi legkorbol kiemelt, modern rendezesekkel. Te hogy latod, rendben vannak-e a mostani rendezesek, vannak-e divatok, uj elemek, meresz es bator megoldasok? CSZ: Nem vagyok se zenetortenesz, se rendezd, se operaszociologus, csak a sajat tapasztalataimbol indulhatok ki. Tavaly Kenesey Judit es az en magyar forditasomban enekeltek Camille Saint- Saens A sarga hercegno cimu operajat a Zeneakademian. Az eloadast Szekely Kriszta rendezte, a dramaturg Matrai Dini volt. Elso ranezesre sem a drama, sem a zene nem volt tul „aktualis": am amit a rendezd, Szekely Kriszta muvelt (az enekesekkel egyutt!), az (szamomra) maga lett a csoda. A szazadfordulos edelgo dekadenciabol a drogfogyasztas tragikomikus analizise kerekedett ki, a mesterseges vilagba menekulo egzisztencia dobbenetes letszorongatottsaga, a szovegbol kolteszet, a zenebol hatas lett. Ahogy a lilara mazolt Apati Bence eltancolta a „drog" egyszerre felelmetes es „gydnyoru", erotikus hatasat, attol maig megborzongok. A Saint- Saens-mu igy lett „modern", minden
