Irodalmi Szemle, 2015

2015/9 - HANG/SZÖVEG - Győrffy Ákos: Részlet a hegyi füzetből (esszé) / HANG/SZÖVEG

Gyoeffy Akos R £ S Z L E T A HEGYI FtJZETBOL A vagy arra, hogy egyediil legyek a regi padlasszobamban, ahol most a zeneka­­ri probakat tartjuk. Emlekszem egy nyari napra, amikor reggeltol estig ott ultem abban a szobaban. Odakint elviselhetetlen forrosag, behuztam a fiiggonyoket, es zeneltem. Persze ezt a zenelest ugy kell erteni, hogy megpenditettem a gitaron peldaul a D hurt, majd a hur altal keltett rezgest folyamatosan erositettem a vissz­­hangositoban, aztan a visszhangosito altal eloidezett gerjedest felvettem, es erre a felvett gerjedesre rajatszottam egy masik hangot, amit ismet csak a vegtelense­­gig visszhangositottam. Es igy tovabb, orakon at. Ha valaki hallja, fejvesztve me­­nekiil. Neha beszurddott a strandrol a pancsolo gyerekek visitozasa, hajok dudal­­tak, odabent a felhomalyban pedig ez a nem szund, egynemu gerjedes. Ha sokaig hallgattam ezt a zugast, egy idd utan el tudtam valasztani egymastol a hangfosz­­lanyokat, amelyekbol osszeallt. Kiildn-kulon hallottam minden egyes hangot. Soha nem tudtam zenelni. Nem tanultam, nem is erdekelt. Jo, ha egy hang­­szerre ugy tekintek, mint akarmi masra. Kezbe veszem, vizsgalom, leiitok egy hangot, es figyelem, mit tesz velem ez a hang. Lehetne egy bot is, egy kavics, akarmi. A zeneben soha nem a zene erdekelt, sokkal inkabb az, hogy mi az, ami a zene altal meg akar szolalni. Reg nem tapasztalt, euforikus erzes volt az elsoteti­­tett szobaban ebben a zajorkanban iilni, es hagyni, hogy maga ala temessen. Csak ezt akarom, semmi mast. Ha sikeriil egy ilyen lassu, maniakus zajepites, akkor az olyan, mintha valami eletbevagoan fontosat tudtam volna meg a teremtesrol. Be­­szelni, irni keptelenseg errol, csak a benne-let intenzitasa szamit, a belefeledkezes minosege. A vilag bomlott ki igy a monolitikus letbol az idok kezdeten. Ahogy a gyerek testesiil bele fokozatosan a vilagba. Ha a gyerekeimre nezek, ugyanez a szediilet kap el. Ennek a zajnak a melyen ugyanaz az ero dolgozik, ami oket novesztette az anyjuk meheben. Semmi mas nem szamit, csak a teremtes, de te­­remteni csak az onfelszamolas aldozata aran lehet. Ha kihullok magambol, akkor kezdodik minden. Amig nem valosul meg az elengedes, teljesen mindegy, mit teszek, mert semmifele ertekkel nem bir. Nem erteni valamihez vegiil is aldas. Hallgatom a konzervatoriumot vegzett zeneszek bravuros jatekat. Mindent tudnak, amit valasztott hangszeriikrol tudni lehet, barmit kepesek eljatszani. Az egesz megis vegteleniil ures, mert csak imi­­talja a zenet. A szivet hidegen hagyja. Magas szinvonalu szakmunka. Papokat le­het hallani igy predikalni. A retorika kifinomult muveszete. Kemeny munkaval kitanult, hatasos hanghordozas, ami mdgott a jeghideg semmi kavarog. Amivel nem azt akarom mondani, hogy ez az en ugynevezett zenem barki mas szamara

Next

/
Oldalképek
Tartalom