Irodalmi Szemle, 2015
2015/7-8 - MADE IN CZECHOSLOVAKIA - Made in Czechoslovakia (nosztalgiaszótár; szerzők: Ardamica Zorán, Bárczi Zsófia, Czinki Ferenc, György Norbert, Háy János, N. Tóth Anikó, Száz Pál, Veres István, Vida Gergely) / MADE IN CZECHOSLOVAKIA
MADE IN CZECHOSLOVAKIA . .• '■ • . >: ■■■ . • ■ ' : ' Dj Igy osztan megkapta mindenki a evangeljomot a maga nyevin. Mer nyev nekiili igeve teremtette Atyamteremtdm a vilagot. Evvot Krisztusurunk, a vilag megvalto Messijaso. A apastalokba meg belement a lflek ereje, akkor osztan nyeveken beszitek, hogy mindenki megerthesse a iget. Akinek fiile van, meghallja, kinyissa szive hazanok kapujat. Krisztusurunkra is leszat a lilek, mikor Szenjanos megkeresztute. A lilek erejibu sziiletett a kamillavirag is. Ezer vot rajta a huszason a evangeljomma, igeve, ilet fajjavo. De ezek maro mind etiintek a pizru. Ez jegyzi, hogy mamo meg nagyobb hitetlensigbe ill a nip, mind a elftarsok idejin. No de miket beszillek, etiint a kik dtvenes is, euro van ma, azon meg ma a ige bdtujji sincsenek. Etiinedezett a kamillavirag is a hatarbu, mer nem birja ezt a nagy hitetlensiget, menten eszarod. Pedig mennyi kamilla vot rigen a hatarbo, mind a gyom. Oregapad a fogasbodonnye szette. Mamo ma keresve se talanyi sehun. (Szaz Pal) PARKI (horcsicaval) A parkirol mindenkinek a horcsica meg a majus elsejei felvonulasok utani tivornyak jutnak eszebe, es nyilvan nem is veletleniil. A „mindenkin" itt most azokat ertem, akiknek ez megadatott, ergo, minimum eltek mar akkor, es minimum futotte oket a nemi vagy. Emlekszem, ahogy vonulunk vegig a fiileki foutcan (Fd utca), priman fellobogozva, harsog a rezesbanda, a helyi posta elott ott all az a bizonyos piros draperiaval burkolt szomoru takolmany, rajta nehany helyi szoft-brezsnyevi elvtars, mi meg integetiink vadul. De hosiesen helytallunk, sot, talan meg oriiliink is ennek, s vegiil elnyerjiik melto biintetesiinket, ami ket maszatos cetli: az egyikre az van irva, hogy „obcerstvenie", a masikra meg, hogy „strava". Az obcsersztvenyie a nagyfiuknak sor, a kisebbeknek (ezek vagyunk mi) kofola, a sztrava viszont mar korosztalytol fiiggetleniil parki horcsicaval. Egy teglalap alaku papirtalcan szolgaljak fel a cuccot, termeszetesen szalveta nelkiil, de ez nem is hianyzik. Es arra is emlekszem, hogy a horcsicabol mindig keveset adnak a parkihoz, kenyeret viszont sokat. Es ez igy van jol, gondolom akkor en. Par evvel kesobb: 1988-at trunk, a majus elseje pont vasarnapra esik (mondhatnam azt is, hogy pont keddre, de akkor hazudnek). Tizenhat eves vagyok. A masirozas a fent emlitett modon lezajlik, a parki-horcsicaval-aktus termeszetesen bekovetkezik, aztan a kofola is bekovetkezik, de valamiert ekkor mar ugy erzem (mert fut a nemi vagy), hogy ez nekem keves. Valaki valahonnan szerez bort (mert valaki valahonnan mindig szerez bort), sot, sok bort. Hogy feheret vagy vordset, arra mar nem emlekszem. Nyilvan feheret is, meg voroset is, de ez most mellekes. A lenyeg, hogy sokat. Aztan felmegyiink a fiileki varba. A fiileki var 1988-ban meg kultikus hely volt. Fel lehetett menni, csak ugy, mindenfele hercehurca (belepti dij, okos magyar turistak, turistanok es turistavezeto nenik stb.) nelkiil. Nekem is kultikus hely volt ez: ott csokoltam meg eloszor egy lanyt, ott szivtam el eletem elso fiives cigijet, es igen, ott rugtam be eloszor ugy, hogy teljesen osszerdkaztam magam, es masnap nem emlekeztem bizonyos reszletekre (csak a felreertesek elkeriilese vegett: mindez kiilonbozd napokon tortent). Arra viszont emlekszem, hogy Imolaban aznap a Forma 1-es San Marino-i nagydijat futottak. Ayrton Senna indult az elrol, es en ezt valamiert latni akartam
