Irodalmi Szemle, 2015
2015/6 - BEVETÉS 2015 - Nagy Hajnal Csilla: Hét: Kele (novella) / BEVETÉS 2015
■ oSp B H K>g hozza, 6 is meggyon nekem. Volt valami annyira mocskos a torteneteimben, es talan a szakmam is annyira lenyugozte ot, hogy par evvel ezelott egyszer gyonas kozepen leallitott, es igy szolt:- Fiam, valamit tudnod kell. Az en zarandoklataim nem olyan termeszetuek, mint a tobbi pape. Hogy mennyire tartja magat bunosnek, fogalmam sines. Ahogy arrol sem, en miert jarok gyonni, de minden szombat delelott ott allok a gyonni szandekozok soranak legvegen (csak akkor allok fel a padbol, ha mar latom, hogy alig van ember), beiilok Karol atya melle a gydntatoszekbe, es mikozben sohajtva azt mondom, atyam, vetkeztem, 6 resnyire feljebb emeli a minket elvalaszto faszitat, es elfogadja a fele nyujtott laposuveget. Karol atyat sosem fogjak szentte avatni, de ezt nem is varja el a vilagtol. Mise utan megvarom, amig kiiirul a templom, es mikor a ministransok is hazamennek, a nekik fenntartott mellekszoba ajtajaban megkinalom Karol atyat egy cigarettaval. Legutobbi zarandoklata ota azonban egeszen mas arckifejezessel gyujt ra. Bolint, igy, szo nelkiil koszoni meg, es utana ugyanugy szivja a cigarettat, es ugyanugy beszelget velem, mint mindig. De abban a pillanatban, amikor meggyujtja, es amikor cipojevel eltapossa a parazslo csikket, van valami mas. Hetek ota gyujtom a batorsagot, hogy megkerdezzem, mi tortent. Ram nez, elkapom a tekintetem, sohajt.- Rendben, elmondom - valaszol a fel nem tett kerdesre. - Van egy prosti, akirol eddig nem beszeltem neked. Juanitanak hivjak, szerelmes belem. Vagyis, szerelmes volt belem. Tavasszal meghalt. HIV-pozitiv volt. Nem, soha nem fekiidtem le vele. Csak... beszelgettiink. Nem is abban a hazban dolgozik, ahova jartam. Hat, ennyi. Karol atya a fontos dolgokat mindig rovid mondatokban kozli. Talan igy probalja oket cikornyas, predikalashoz es egyeb hetkoznapi beszelgetesekhez hasznalt, hoszszu mondataitol elvalasztani. Latom rajta, errol nem szeretne tobbet beszelni. Megkoszoni, hogy itt voltam, buesut int, es visszaindul a parokia fele.-Atyam, jovore elmehetnek magaval a zarandoklatra? - szolok utana. Megall.- Jovore nem zarandoklom. De megadhatom a haz cimet. Meg valami? - kerdi kedves mosollyal.- Nem. Tobb bunomre mar nem emlekszem - hajtok fejet, es odebballok. 3. Sziileim ugy ismerkedtek meg, hogy anyam volt az egyik siraso apai nagyanyam temetesen. O akkor huszonhat eves volt, korahoz es nemehez kepest is feltunoen erds, nemreg koltdzdtt a varosba, ilyen-olyan fizikai munkakbol tartotta el magat. Apam huszonnegy volt, eppen akkor szerezte meg masodik diplomajat, eleg rossz, de szerinte igeretes verseket irt (biiszke volt mindegyik visszautasito levelere), es doktori tanulmanyaiba kesziilt eppen belekezdeni. Masfel honapon beliil megfogantam, apam a doktori cim helyett engem valasztott, bar az ebbol adodo megtiszteltetest egesz eletemben keptelen voltam aterezni. Apam kozepiskolakban tanitott magyar nyelvet es irodalmat, amig anyam tovabbra is fizikai munkat vegzett: karbantartotta a kicsi lakast, tisztaba tett, dajkalt
