Irodalmi Szemle, 2015
2015/6 - BEVETÉS 2015 - Csillag Lajos: Légzési gyakorlatok kezdőknek (novella) / BEVETÉS 2015
teatralisak mindketten. Aztan egyszer csak elkiildik a pokolba egymast. „Menj a francba!" vagy „Akkor legyen igy, te akartad!", rohannak ki meg egyszer egymasra, es szapora leptekkel elindulnak mindketten az ellentetes iranyba. A nd alig tesz meg par lepest, es a hata mogul eles hangu kocsifekezest hall es valami tompa puffanast. Megremiil a zajtol, es megfordul. Es latja, hogy a ferfi mozdulatlanul fekszik a sarkon, az aszfalton kiteriilve. Panikszeruen a ferfi nevet kezdi el orditani, mikozben a test fele rohan. Mire odaer, mar kisebb tomeg gyulik ossze, a nd pedig mindenkit felrelokve a foldon hevero ferfi melle rogy. Nem tudja, mit csinaljon, szeretne megerinteni, de fel, hogy csak ront a helyzeten. Szunteleniil a ferfit szolitgatja, aki egyszer csak felnyog, es a nd nevet suttogja elhaloan. A nd nem birja tovabb, zokogni kezd, es megcsokolja a ferfit, amaz pedig visszacsokol. A rovid csok utan pedig konnyek kdzott suttogjak, hogy „Szeretlek, Richard!", „En is szeretlek, Lisa!" Es beuszik a stablista. - Tom meg egyet szivott a cigarettajabol, es kifele poccintette az ablakon, majd par masodpercnyi sziinet utan ujra megszolalt. - Persze, neha mast mondanak.- Tok mindegy, mit mondanak, attol meg gagyi - feleltem.- Persze, giccses meg minden, az igaz. De mondom, neha van olyan is, amikor azt mondiak: „Lelegezz!" Es persze a tobbi onnantol ugyanaz.- Es? - kerdeztem kdzdmbosen. - Ennek mi koze a halalhoz?- A halalnak ehhez semmi koze, nem errol van szo. Csak a haldoklasnak.- Hiszen haldoklunk - mondtam. - Boes, hoznal egy pohar vizet, teljesen kiszaradt a szam. - Tom elvette az agyam melletti szekrenyre felforditott iivegpoharat, es kiment a fiirdoszobaba. Hallottam, hogy esutkara csavarja a csapot, es a viz nagy nyomassal szokik belole. Majd, ahogy sugar ala tartja a poharat, es az megtelik.- Igen, haldoklunk - valaszolta Tom, mikor visszatert a fiirdobol. - De errol meg tudunk feledkezni, amikor... - A mondatot a nover szakitotta felbe. Megkerdezte, hogy erzem magam, felkdtdtt egy ujabb adag sooldatot, es egy kis talcan az ejjeliszekrenyre tett egy Paretint. Majd, hozzatette, hogy megbizik bennem, Tomnak pedig meghagyta, hogy mar csak of perc a latogatasi ido.- Csak ennyit akarunk latni? - kerdeztem, mikor a nover kiment.- Marmint? - Setalunk az utcan, es nemesak hogy nem feliink a halaltol, de egyenesen vagyunk arra, hogy kilepjiink az utra, es egy eppen kikanyarodo kocsi motorhaztetojere kenodjiink. Ami azert nem kaszal el minket, esupan megkoccanunk, betorjuk a szelvedot, es visszapattanunk az aszfaltra. Es azt akarjuk, hogy miutan ujra eszmelethez teriink, az a szemely szolitgasson minket, akire eppen gondoltunk, mikor kileptiink az utra, es mikor kinyitjuk a szemunket, azt suttogja, hogy „Lelegezz!"- Nem tudom - valaszolta. - De meglehet, hogy errol van szo.- Emberkiserlet - jegyeztem meg.- Mi az emberkiserlet?- Ez, amit mondasz. Emberkiserlet. - Tom felsohajtott es egy ujabb cigarettat vett eld, de abban a pillanatban, ahogy felvillant az ongyujtoja, hallani lehetett, ahogy az
