Irodalmi Szemle, 2015
2015/6 - BEVETÉS 2015 - A Iáthatatlan nemzedékek kora (szerkesztői előszó) / BEVETÉS 2015
BEVETES 2015 tv t tv nn t t tv nn tv *ti t tv x t A JLi n 1 ii Alni JL 2x JNL Nr k/r 7r r>rvr7 tznt? a JLi JL v JL Zj JLi JL/ Jlj lY. JL JLy. JLx. JK A 1—lehet-e 2015-ben ironemzedekekrol beszelni? Egy olyan korban, amely arctalan, szelsosegesen individualista, es amikor semmi ellen nem lehet ugy istenigazabol fellepni, a lazadas izzo koherenciajat kivaltva. Lehet-e ironemzedekekrol beszelni, amikor a szubjektum egyszer eltunik a kepbol, mint egy fotorol a hatalom altal kiretusalt kenyelmetlen szemelyek, maskor pedig ujra felbukkan, hogy suru arnyekaban mar-mar lathatatlanna valjon maga a mu? Az Irodalmi Szemle 1966-ban Vetes cimmel inditott rovata meg egy igazi nemzedeki csoportosulast fogott ossze, amelynek kepviseloi 1970-ben az Egyszemu ejszaka es a Fekete szel cimu antologiakkal „robbantak be" igazan az irodalmi kdztudatba. Mar a huszadik szazad hatvanas eveiben sem volt azonban egyertelmu, hogy a „ szlovakiai magyar fiatal irok" nemzedekileg egyseges csoportot alkothatnak-e. A Vetes nemzedekerol ezt irja Szeberenyi Zoltan: „Sokfele nezetet vallottak, csupan nehany kerdesben voltak egyontetuek: a szlovakiai magyar irodalmi hagyomany reszbeni elveteseben, az irodalom tarsadalmi kotodesenek mellozeseben es a koltoi-iroi formanyelv, eszkdztar megujitasanak, modernizalasanak szuksegessegeben."1 Lathatjuk tehat: az egyik legjelentdsebb szlovakiai magyar fronemzedeket leginkabb az tartotta ossze, hogy nem akart szlovakiai magyar ironemzedek lenni. A hatvanas evekben ez a rebellis hozzaallas meg dszszetarto eronek szamithatott, sot, valoszinuleg annak szamitott a nyolcvanas evekben, az Irodia tenykedesenek idejen is, ma azonban, amikor semmilyen hagyomanyhoz vald kotodest nem ker szamon senkin a kor, tulajdonkeppen ertelmezhetetlen. Igy aztan a BEVETES 2015 nem egy nemzedeket „indit utjara", ami mar azaltal is bebizonyosodik, hogy a felvonultatott szerzok eletkorban sem kepviselnek feltetleniil egy generaciot. Ami kozos benniik, hogy mind harminc alatti, kotettel meg nem rendelkezd szerzok, akik kapcsolatba kerultek az Irodalmi Szemlevel - vagy mar megjelentek irasaik a lapban, vagy ugy kertil erre most sor, hogy egy ideje mar feltuntek a szerkesztoseg lathataran. Kozos benniik, hogy egyeldre nem kaphattak nagyobb figyelmet, mert nines mogottiik akkora mennyisegu „anyag" - az irasaik minosege altal azonban raszolgalnak erre a figyelemre. Olyan kritikusokat, irodalomtorteneszeket kertiink fel a bemutato - „beavato" - szovegek megirasara, akiknek mi ajanlottuk figyelmiikbe az adott szerzot, s akikrol tudhato, hogy „nem beszelnek melle". Magunk is kivancsian varjuk, vajon az elkovetkezo evek visszaigazoljak-e majd ezt a szubjektiv, erosen korlatozott valogatast, es, nemzedekek ide vagy oda, ez az eles BEVETES bevaltja-e a hozza fuzott remenyeinket. A ter most mindenesetre legyen az ovek. A szerk. 1 Szeberenyi Zoltan: Magyar irodalom Szlovdkidban (1945-1999) II. Pozsony, 2001, ABART. 15-16.
