Irodalmi Szemle, 2015
2015/5 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Bodnár Gyula: A Bodrogköz évszázadai mai versekben (Kulcsár Ferenc Kerek világ közepében című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK
tZLESEIC ES POFONOK amikor egy csallokozi vagy bodrogkozi tajnyelvi, illetve annak tetszo kifejezes vitara is gerjesztd egybevetese eseten az ertelmezo szotar a csallokozinek ad igazat, azt tartja helyesnek, urambocsa! koznyelvinek. Persze a mi szulofdldimkdn, vagy ahogy koltonk hasznalja, sziildtte foldiinkon, mondtak, mondjak azt is, hogy megyek ndlatok, votam hozzatok, megis biiszken emlegetjiik, a muvelt magyar koznyelv alapja az eszakkelet-magyarorszagi nyelvjaras, melyet a kozeli Szephalmon Kazinczy is beszelt. Kulcsar Ferenc a mult idok homalyabol kihozta a Bodrogkozt a napvilagra, elenk teritette az egesz buja tajat termeszeti, targyi, szellemi, nyelvi kincseivel, hagyomanyaival egyetemben, remelem, nemcsak az en oromomre, hanem a vilagera is. Bebizonyitva, nem mintha barmit is be kellene bizonyitania, hogy nemcsak hatalmas verskatedralisokat, orias aranyorgonakat kepes megepiteni a nyelvbol, de szeret is, tud is vele jatszani. Koltonk eddigi palyaja soran irt verset, esszet felnotteknek, meset gyerekeknek, megint verset kamaszoknak. Most eloszor tortenik meg, hogy kiilon jelzi: Bodrogkozi versek kicsiknek es nagyoknak, tehat valamennyi korosztalynak. Es valoban. Eleg csupan belelapozni, csupa jatek, csupa zene, csupa humor arad felenk. Akaratlanul is ujfent eszebe jut az embernek Tozser Arpad elhiresiilt, sokat idezett megallapitasa, miszerint: „Kulcsar Ferenc par exellence kolto: akkor is kolto lenne, ha soha egy sor verset sem irt volna le." Persze, es hal'istennek, leirt. Csak ebben a legujabb konyveben mintegy ketszazotven latott napvilagot, kilenc ciklusban. A poeta ludens jelenik es szolal meg ebben a vidam akusztikaju kotetben, vagyis a jatekos kolto, aki mintha fiityoreszo sihederkent, zsebre vagott kezzel barangolna a Bodrogkoz tortenelmi foldjen, s kozben arokpartra le-leiilve, egy iilto helyeben csak ugy konnyeden papirra vetne egy-egy verset. Talan nem is annyira tulzas ez, hiszen honapok alatt kesziilt el ez a konyv. Amely persze nem attol bodrogkozi, hogy (gyermek)irodalmunkban, tudomasom szerint eloszor, vegre bodrogkozi falunevekre irt strofak is sorjaznak lapjain, illetve egyeb helyszinek, duldnevek, hasznalati eszkdzdk, termeszeti jelensegek a verselesre indito motivumok. Aki ismeri Ag Tibor egyik utolso nepzenei gyujtemenyet, a Tiszan innnen, Bodrogkozben cimut, az akar ugy is erezheti, hogy egyik-masik ciklusban gyermekjatekok, nepdalok, dudanotak, csujjogatok szoveget olvassa, nevnapkoszbntoket, falucsufolokat, feleselgetoket. Valtozo verselesi formaban, ritmusban, rimkepletekben. Nepkolteszetet, a szeretet nyelven. Igen, a neplelek is ragyog ebben a kdnyvben, es ami at-meg atjarja elejetol vegeig, az a sziilofdld iranti melyseges szeretet. „Verseiben-enekeiben Bokuska (a konyv szerzojenek gyerekkori alteregoja - B. Gy. megj.), az almaiban a Bodrogkozbe hazaszallo kisfiu regel a gyerekkor orok, mozdulatlan egboltjarol; dalai megelevenitik a regesregi szazadokat, a honfoglalas idejet, az osi mestersegeket es megelheteseket; lefestik a bodrogkozi folyok, dombok, nadasok es lapok, a homokhatak es tavak vilagat; megorokitik a vadviragokat es madarakat, az enekeket es tancokat, az iinnepeket, szokasokat, legendakat es hiedelmeket; a nepi humort es a gyerekkor jatekait, a szerelmeket es orok almokat szedik rigmusokba es strofakba..." - olvashatjuk a konyv hatso boritojan. Kulcsar Ferenc egyik elso nagy opusara, az 1975-ben sziiletett Emelje konnyu szel cimu versere gondolva, azt hiszem,
