Irodalmi Szemle, 2015
2015/5 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Bánki Éva: Majd kárpótol a képzelet (próza)
HOL VOLT, HOL NEM VOLT Banki Eva MAID KABPOTOL ATf r D 7 T T T,rT kISl ■ 1 * * * * r ■ JL De mar nem volt visszaut. Ez a sok-sok lagy csipo, ez a versekbol megismert szerelmi udvar foglyul ejtette. Engem nok vedelmeznek, mindig a nok: lagy ruhaujjak, puha-feher mellek, terdhajlatok, combok. De lehet-e a szelet felitatni? Vagy vorosbort onteni egy harisnyaba? A tengert akarni - csak ugy, rosszasagbol? Szakadekokat kinalsz cserebe, rejtelmeket, a noi szfv titkait. Es en barangolhatnek benned fel-ala, holgyem, hegyre fel, volgynek le, hagot, meredelyt keriilgetve: mig te elmeseled mindenkinek: ezt a but is megszeliditette a szerelem. Az ember nevetne, mikor nem lenne szabad. Inkabb nyomozni kene, nem leha versikekbe belemeriilni. Hiszen hamarosan rovidebbek lesznek a nappalok, konyortelenebbek a szelek. Es ki tudja, ezek a szigetlakok mivel futenek? Talan nem is futenek, toprengett Illighaen. Az Aldobaranhoz: hirdette a kovetkezd vers. Novemberben kiszall 6 is a hintojabol: dszvegi csillag, szereny es megis szemkapraztato. Megall az egboltozat legszelen, figyeli a siirgest-forgast, a szenvedelyes joves-menest. De mast mond a sziv, es mast mond a reggel. Meg var egy kicsit, aztan visszafordul a jeghideg, az idotlen semmibe. En a foldon vagyok, 6 tul koran erkezett. Vajon kik olvassak ezeket a verseket? Ahol 6 el, a vizek feketek es konyortelenek. A josagos, csacska noket mar elejtette az ejszaka. Ki emlekszik a boldog anyakra, ha az enyeszet felfalta a testiiket? De 6 itt van, 6 velem van, nyugtalan ujjai engem cirogatnak. Megitat, hogy szomjas legyek. Meggyogyit, hogy megsebezzen. Meg kell halnom, hogy a fianak nevezzen.
