Irodalmi Szemle, 2015
2015/4 - BIOIRODALOM - Ardamica Zorán: Világnak, posztnak egy a vége (Mizser Attila Apokalipszis poszt című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK
iZLESEK ES POFONOK konyv a veg vagy a trauma bekovetkezeset teszi nyilvanvaldva, a verbalis nyelven tul a masik - tudatunk szerint a valosagot pontosan visszaado - medium, a fotografia nyelve sem kepes koherens elbeszelest letrehozni roluk. Minden kep maga a veg, a halal, amely raadasul elemeket tep ki a rendszerbol, az id obeli folyamatbol - ellehetetlenitve azt. A tores, a tudas, a katasztrofa felfedese: egy / a vilagvege megiscsak kirajzolodik altaluk. A Hajnoczy-kisregeny (A halal kilovagolt Perzsiabol) interpretacidja a szemely es a szoveg identitasanak veget teszi targyava. Mizser a vegtelen szervezodesu foucault-i konyvtar szovegszerkezetevel, valamint az elejetol tdbbszdrdzdtt narrativaval magyarazza a szettartasokat. Mizser arra a kesobb interjuban ugyancsak (vagy foloslegesen, vagy iigyes manipulacioval) feltett kerdesre, amely az apokaliptikus hagyomanynak a magyar irodalmon kiviil a vilagirodalomban, s tegyiik mi hozza: az egyeb mediak tereiben valo jelenletet firtatja, igenlo valaszt ad. Es egy, kulon az utobbi bizonyitasat celzo, cyberpunkkal foglalkozo fejezettel toldja meg kotetet. A keleti kulturabol az Akira cimu animalt alkotast elemzi roviden, nyugati peldakent a Renaissance cimet viselo animacios filmet. Mindketto egyszerre szolgalja az irodalmon kiviili, illetve a mellette, de vele kapcsolatban allo muveszetek, a cyberpunk, a (nemzetkozive terebelyesedo) popkultura es az underground, valamint fgy, egy nemzeti irodalom kanonizalt muveivel ugyanazon kotetben szerepeltetve esetleg a centrum-periferia teriileteit erinto (majdan lehetseges) ervelest. Egyfelol dicseretes, ahogyan a monografia szerzoje ebbe az iranyba kiterjeszti a potens olvasatlehetosegeket, a kutatast. Masfelol azonban hianyerzete is tamadhat a befogadonak, amiert csupan ennyi iranyt nyit meg konkretan, nyilvan kotete aranyait szem elott tartva, s a tobbire mindossze altalanossagban utal. Hiszen a „kortars" es a kortars magyar irodalom (nem csak a proza) szamos alkotasa - erthetiink egyet Mizserrel - szintugy ervenyesiti azokat a szempontokat, amelyek alapjan az e helyiitt vizsgalt szovegek megfeleltek a szerzo szakmai szelekciojanak. Nyilvan leteznek viszont terjedelmi korlatok a korpusz bdvithetosegevel kapcsolatban. Es persze kompetenciabeliek is, mivel egy irodalomtortenesz nem vallalhatja fel a komplexitas erdekeben sem a szakiranyan kiviil esd muveszeti agak, s foleg nem (bar utalast talalunk a kdnyvben!) a termeszettudomanyok, peldaul az elmeleti fizika territoriuman eszlelhetd apokalipszis-posztmodern allapot viszony analiziset. Mindenkeppen pozitivum azonban, hogy - mintegy a tematika ujranyitasakent, a vegso felfedest segitve, de ugyanakkor (peldaul a vizsgalati kontextus es a teriiletek szelesitese okan) aimak elodazasakeppen - megsziiletett ez a szoveg. A fentieknek ad abszurdum ellenere a tematikus-motivikus szinttol tovabblepve az apokalipszis fogalmanak eredeti ertelmebe (feltaras, leleplezes) valo utalasa es annak az irodalmi muvekre valo „raolvasasa" mint szinten apokaliptikus, azaz feltaro, leleplezo, tapasztalatot ado gesztus az, ami miatt Mizser Attila kotete dnmagan tulmutato figyelmet erdemel. Es mert vilagnak, posztnak egy a vege. (Vagy tobb...) (Mizser Attila: Apokalipszis poszt. Az apokaliptikus hagyomany a huszadik szazad masodik felenek magyar prozairodalmaban. Nap Kiado, Dunaszerdahely, 2013, 124 oldal, 12 €/3200 Ft)