Irodalmi Szemle, 2015
2015/4 - BIOIRODALOM - Steinmacher Kornélia: Az enyészet krónikái (Nemes Z. Márió A hercegprímás elsírja magát című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK
met csempeszni a hatalomba." - Deneverek honfoglalasa, 69.), az uj mitologia polipasszonyanak egy altemativ tortenete is lehet a „regi-mitoldgia" keretei kozott: ez a metamorfozis a vampfrra valas torteneti legendajahoz kozelit. A letformakon tul e kotet lfrai vilagaban az ido es a ter is osszekeveredik: olykor osszezsugorodik, olykor meg kitagul, amiben sci-fi-hatas is megmutatkozik. Minden az abszurd, a keptelen iranyaba mutat, ami egyben valami vitathatatlan igazsagot is kepvisel: az elet lehetosege, az elet letrejotte magaban hordozza annak vegesseget, ahogy minden metamorfozis feltetele egy regi megszunese, hianya, pusztulasa. A let es nemlet hatarainak vegyitese, a mindenben megmutatkozd enyeszet a hibriditason tul masfajta emberi testet erinto anomaliak, biologiai abszurditasok jelenleteben is megmutatkozik. Ilyenek a kilogo, elolvado, kikopheto belso szervek motivumai, vagy a sajatos parazita, sziami letformak. A letezes torvenyeinek feliilirasa mutatkozik meg annak feltetelezeseben is, hogy valami nagyobb elferhet valami kisebben is. („A nemes fonek olyan illata volt, mint egy kismadarnak, amibe belesutottek az anyamadarat is" - A hercegprimas elsirja magat, 47.) A kotet alakjai az dnmeghatarozas, az dnervenyesites lehetetlenseget, a kiszolgaltatottsagot s az elemi maganyt hirdetik. A bizonytalansag erzete zsigerekig hatol, s ezt nemcsak a szovegvilag, a megteremtett hangulat, hanem a versszerkezet, a technika es a koltoi kepek hasznalata is jelzi, amelyekre szinten egy-IZLESEKfiSPOFONOK fajta hibriditas, dsszemosddo hatarok, feloldhatatlan ellentmondasu jelentesek egyszeri tarsulasa a jellemzo. Ahogy a versek hatarai dsszemosodnak, ugy a ket ciklus is, s e sajatos hibriditasnak hodol a jeldletlen intertextualitas is, s meg az is kitunik a kotet vegen felsorolt szerzok attekintese soran, hogy Nemes Z. nemcsak masok alkotasait elegyfti sajat muveivel, hanem sajat, korabbi lirikus vilaganak egyes elemeit is beemeli ide. Nem csupan a szerzo altal teremtett vilag, hanem a koltoi nyelv, technika is alakuldban van. Nemes Z. minden ertelemben hatarokat feszeget, a befogadora gyakorolt hatas ertelmeben is: ahol talan az irritacio merteke, kiserlete a lenyeg. Mikozben egy osszetett, brilians modjat latjuk itt a hibriditasban megjeleno pusztulas megkepzett vilaganak, addig az alkoto folyamat ertelmetlensegenek - ami a nemzes kudarcakent is sokszor megjelenik, illetve ezzel a kepzettel tarsul a kotet soran - gondolataval is talalkozunk: mert maga a hagyomanykereses folyamata ez a kotet, pontosabban a regi hagyomany megtalalasa annak erdekeben, hogy abbol valami uj teremtodjon. Igy a ratalalast rogton koveti annak megtagadasa: a kiserletek suru sorozatat a megcsdmorles valtja fel, a regi es uj mitologia hatara koze szorulva, mintha magaban az alkotoban, az alkotasban is megindulna egy erjedesi folyamat, ami kivedhetetlen. A lfrai en akaratlan „ragadt a haloba", az enyeszet kronikainak hatasa alatt. (Nemes Z. Mario: A hercegprimas elsirja magat. Libri, Budapest, 2014,80oldal, 1416 Ft)
