Irodalmi Szemle, 2015
2015/4 - BIOIRODALOM - Bedecs László: Elnézel az erdőfelé (tanulmány) / BIOIRODALOM
BIOIRODALOM strukturaltak, azok csak dnmagunkban, minden mastol fiiggetleniil, pillanatnyisagukban ragadhatdak meg es elhetoek at. Legtobbszor nincsenek a versekben sem elozmenyek, sem kovetkezmenyek, nines tanulsag, nines okoskodas, csak maga a termeszetivel valo talalkozas van, az ujra es ujra azonos intenzitassal atelt elmeny. Az erdo mellett kitiintetett hely a kert is. A konkret kert Oravecz Imre szajlai hazahoz tartozik, ezt lakjak be a versek, ennek szepsegben es gazdagsagaban gybnydrkodik a beszelo, ennek a valtozasat latva filozofal, ennek otthonossagat atelve szembesiil ujra es ujra a termeszet kozelsegenek semmi mashoz nem hasonlithato tapasztalataval. Mikozben kihasznalja a „kert" metaforaban rejlo gazdag lehetosegeket, utal annak furcsa kettossegere is: a kert a szabadsag illuziojat adja, de kozben megis egy bekeritett, zart es viszonylag szuk teriiletet jelent - kint es bent egyszerre. A rend, a csend, a mindig valtozo szinek es fenyek adjak a kertben es a kertbol kinezve tapasztalt varazslat kereteit, de a megovni vagyott, feltett taj leirasai es az egyszerusegiikben is megkapo termeszeti kepek mogul rendre eldbukkannak a sajat, nagyon is hetkoznapi problemak, azok, amelyek a magannyal, a penztelenseggel vagy a korkiilonbseg miatt torekeny szerelemmel kapcsolatosak. Ahogy egy villanyfuresz hangja napokra eluzi az erdobol a csendet, ahogy egy illegalis szemetkupac latvanya es szaga megbontja a taj egyensulyat, ugyanugy torik meg a lelek harmoniajat a kozelgo halallal kapcsolatos felelmek, a frusztraciok, a ferjszerepbol megszuletd szorongasok hullamai. A telen a kerti etetore jaro madarak kiilonosen fontos es szeretett lenyek. Erdekes, hogy tobbszor is a halott anya alakja tunik fel a madarakrol beszelve: „A madaraskonyv csonttollunak tudta, I de szerintem megint anyam lelke volt" (Uzenet), „Tegnap ejjel madar alakjaban I hazalatogatott anyam lelke" (Latogato) - a rigok es a cinkek kozelsege azt a boldogsagot idezi fel, amit egykor az anya kozelsege jelentett. A termeszetbe valo visszatalalas, a racsodalkozas kepessege, a termeszeti szep keltette drom tapasztalata tehat csak az anya szeretetenek atelesehez hasonlithato - es valami olyasmi, ami sehol mashol nem kaphato meg, csak ott, a kertben iilve vagy az erdoben setalva. De Oravecz Imre nem is bizza ezt az uzenetet a veletlenre, ennel konkretabban es egyenesebben is megosztja az olvasoval: „sotetedes elott tiz perccel, I hirtelen megszolal az ablak elotti berkenyen egy I feketerigo, / es bejelenti az estet - / ne feledd, I ilyen pillanatokert elsz" (Emlekezteto).
