Irodalmi Szemle, 2015
2015/4 - BIOIRODALOM - Száz Pál: A bodzabukor meséje; A bűnök meséje 1. - A káröröm. A maszlag; A bűnök meséje 2. A jegënye mëg a galagonya; A fagyöngy meséje; A fagyöngy; A galagonyabukor meséje; A nípek meséje. A törökbúza mëg a këbab; A pokolvarfű; A sënkifőggye; A szív lëkvároskënyere; Az igaz szőllőtő; Fagyöngy és rozmaring; A fagyöngy (prózák) / BIOIRODALOM
BIOIRODALOM idohuzva, ertette meg, hugyan ko eszt ertenyi. De a pankomiszarnok magyarazhotta vona, se ertette vona szlovaku se. Kiitta a iivegbu a maradik bort, ment vissza fo. De addigra ma szerencsere Oregapadek, noha ha nem is szabadott, atvittek harom zsak buzat a szomszfdba. A szuszednak. A sajatot. Maskipp meg vetomagnak se maratt vona. Esztan nemsokaro begyiittek a elftarsok, effoktak a pankomiszart, evittik. Aszongya a nip, hogy evittik Sziberijabo galyorabsagro. Masok meg hogy csak mashova vezinyotik. Asztan gyiitt persze masik komiszar, csak aszt ma panszudruhozni kollott. Meg nem szabadott aggyistent koszonnyi. Olyan ez, mind amikor ha kivagjak a jegenyefat, nos, ujrasarjad. De a galagonyat a tovine senki se bancso. Kinek kone eggy tovisbukor. Accsak bukrosoggyon. Fujjon a szel, legyen aszaj, arviz. Nemigaz, elftarsok? Csesztypraci! A FAGYONGY MESF3E PHYTOLEGENDA Eccer, amikor a Sziizmarjo megsziilte Krisztusurunkot, evittik itet Szenjozseffe a templomba, hogy megkeresztujjik. Amikor gyuttek ki a templombu, rajuk kijatott eggy santo fogatlan vinember. Ezret megirtem mar, ezereggyedikig kollott varnom. Aszongya. Ime a istenfija, hagy vegyem a kezembe. Hat mit vot mit tennyi, attattak a santo kodusnak a Kisjezuskat. Ammeg dajkagotta itet, fokapta, aszongya, Atyamteremtdm, no mosma magadho vehecc, meglattom a mesijast, vilagnok megvaltojat. Oszt a kodus visszaatta Marjanok a Kisjezust. Meglassatok, aszongya nekik, ez a gyerek nagy csudakot muvell, tanittanyi fogja a nipet a evangeljomra, gyogyittanyi. De jelet tesz minden ember homlokaro. Evalossza a konkolyt a buzatu. A te szived, asszony, meg fog szakannyi, a fajdalom kese iiti att, mer a fijadnak meg ko hanyi a nip bunier. Fajdalom neku sziilted, minha csak a Paradicsomkerbe, fajdalomma ko eveszejtened mihednek gyumolcsit. No eremull ere a Marjacsko, csak ugy susogta, mikor ko ennek meglennyie? Bizony mondom neked, asszony, zod bukor zodet viragzik a fekete fann, az hozza meg a te konnyeidet. Asztan a santo kodus fakipne hatta iket, ment, mind a fenotas, inekote dromibe a szip litanijakot, ugy etunt, minha a fod nyete vona e. Mekkerdeszte osztan a Szenjozsef a sekrestyest, ippen a gyertyakot gyujtogatta, mifele szerzet ez a santo kodus. Iff van e, miota eszemet tudom, itt kodujja a hivek kegyelmit, oszt osszebeszill nekik mindenfelet. Aszongyak a hivek, hogy benne van a lilek ereje. Meg hogy meksukta neki a lilek, hogy addig meg nem hal, amig meg nem lasso a mesijast, Isten fijat. No tobb se kollott Marjanok, tutta ma, hogy Szentijjesse talakozott, a szivibe viste a szavait. Azota rettegett Marjo, hogy meg ne lasso a zodviragzo zod bukrot valami fekete farm. Tet-mut a ido. Eccer osztann, mikor Krisztusurunk fonyot, Keresztiilo Szenjanos megkeresztute, gyogyitotta a nipet, csinato a csudakot, hirdette a evangeljomot. Keresi akkor az annya itet, nem leli a hazbo. Nizi a kerbe, nem leli ott se. Kimegy a Jordam folyo partyaro, haha ott keresztulli a nipet, sehun senki. Emegy az acsmuhelybe, ott sines, lasso, hogy a acsok acsojjak a nagy keresztet. Megy a kovaesmu-
