Irodalmi Szemle, 2015
2015/3 - VÉGSŐ DOLGOK - Grendel Lajos: Néhány gondolat... Tormay Cécile Emberek a kövek között és Wass Albert A funtineli boszorkány című regényéről (esszé)
uba. Vajon a horvat lany es a magyar fiu szerelme tartos marad? Az irono szerint csak illuzio es kaprazat ez a szerelem - legalabbis a szerelem latszata, de az iigy vegso soron nem komoly. De nem a horvat-magyar fesziiltseg miatt (errol a fesziiltsegrol szo sines a regenyben, sot, alkalmas pillanatokban Andras es Jella nagyon is jol megertik egymast), hanem, mert kikozositve erzik magukat, elveszettnek az idegensegben. Egyediil vannak. A fiu is egyediil, a lany is egyediil. Ez a motivum hozza ossze oket, es vegso soron ez a motivum valasztja el oket egymastol, amikor a fiu kozelebb keriil a sziilofoldjehez. A lany szerelme kitartonak bizonyul, a fiu szerelme viszont esupan az onbecsapasnak egy modja. A hihetetlent hihetove teszi egy pillanatra, de ez a pillanat elmulik, mihelyt a fiu elhagyja Dalmaciat. Jella viszont nem felejtette el, szamara az egyetlen szerelme volt. Hoszszabb idd utan a fiu a magyar felesegevel ujra Dalmaciaba utazik, de Jellaval megsem talalkoznak, a lany ugyanis a viszonzatlan szerelem miatt eppen abban a pillanatban lesz ongyilkos, amikor ujra talalkozhatnanak. Ezt a tortenetet sokfelekeppen meg lehetett irni, a melodramatikus, szivfacsaro alromantikatol a nyegle, a „mindenkivel megtortent, megtortenhet veled is" alobjektiv es egy kisse cinikus szenvtelensegig. Az irono valoban csak a cselekmenyt mozgatja, a lelektani magyarazatot rabizza az olvasora. De teved az, aki lelektanilag semlegesnek nevezi e mu vet. Inkabb, hogy ugy mondjam, lelektani halot epit az iro, vagyis ugy pszichologizal, hogy a pszichologiai mondanivalot elrejti a helyzetekben, tehat nem mondja ki, esupan sejteti. Talan Freud elott? Vagy Freud utan? Lehetseges, hogy egyaltalan nines koze Freudhoz, de reszben megis a freudi minta szerint irodott az Emberek a kovek kozott? A lelektani halo affele pokhalo, a figyelmetlen ember lehet, hogy eszre sem veszi, csak a mu elolvasasa utan tapasztalja, hogy Jella iiriigyen kituno lelekrajzot adott az iro - szinte eszrevetleniil. Mert a ballada is lelektanilag erds, mondhatni, a versben lelektani tobblet van, ami a liraban egyediilallo, de a prozai valtozatban is, hogyan is mondjam - iitos. Az elhallgatasok, a kihagyasok, a sejtetesek mindmind a balladahoz hasonld alapreteget adjak tortenetnek. Ez a balladisztikus hang egyediilallo a modern magyar prozaban, talan csak Petelei Istvan a kivetel a XIX. szazad legvegen. A horvat lany es a magyar fiu szerelmeben alig-alig esik szo a hosok nemzeti hovatartozasarol, inkabb az idegenseg az, ami bantja oket, bar megfogalmazni nem tudjak. De ez az idegenseg is esupa attetel, s ugy folyik keresztiil a kisregenyen, mint a buvopatak. Masfelol eppen Tormay Cecile „ridegsege" az, ami kiemeli a prozajat a kozepszerbdl, Kosaryne Rez Lola, Erdos Renee es a naluk is gyongebb, de a korukban feltetleniil divatosabb irok es ironok garmadajabol. Divatos, szeceszszids vagy eppen naturalista prozajukon eleg hamar megjelentek a rozsdafoltok. Tormay eppen az ellenkezdjet muveli. Kopogds es rideg a stilusa, de rogton az elejen megiiti azt a hangot, amely pontos es ugyanakkor sejtelmes is. Ime az elso mondatok: „Megindult a laba alatt egy ko. Eleinte lassan gordiilt, aztan egyre sebesebben nyargalt le a lathatatlanba. Jella belekapaszkodott egy gallyba, es lihegve hajolt a melyseg foie. Mosolygott. Szerette a fekevesztetten rohano kovet. Szerette eliramlo dorejet." A kommunista diktatura irracionalis voltara a szerzo A regi haz cimu nagyre-