Irodalmi Szemle, 2015
2015/3 - VÉGSŐ DOLGOK - Soltész Márton: Levél Thimár Attilának Ottlik-ügyben (levél)
egzisztencial-ontologiai kerdeskdret a „masik" sorsanak, valamint e sors narrativajanak szurojen at szemlelo Iskola poetikaja volt. Esterhazy vetette papirra a sokat idezett velekedest, mely szerint „az Iskola egyreszt botranyosan modern, masreszt pedig teljesen epeszu konyv". Igy van ez szerintem is. Ujitas, korszeru lenyeglatas es a legjobb (mar-mar lirai - mert ontologiai) ertelemben vett mondanivald szoros kapcsolata, eklektikus egyensulya valosul meg itt. Egyfelol az egyszeri let es a megismetelhetetlen sorsesemeny elbeszelhetetlensegenek megis-megfogalmazasara tetetik kiserlet, masfelol a szabadsag kimondhatatlan lenyegenek dnmagaban is felszabadito kimondani akarasa nyilvanul meg. Csakhogy vigyazat! A modernseg az Iskoldban meg csupan jelzes; nem a „botranyosan", nem is az „epeszu", hanem az eklektikus egyensuly az, ami a fontiekbdl alahuzando: a mufajok egymasra hatasa, a fiktiv es valosagsikok jatekba hozasa az '59-es remekmu hasabjain mar jelen van ugyan, am egyeldre meg nem valik dominanssa. S talan eppen ennek koszonhetd, hogy az Iskoldnak (szemben a Bwdflval) meg van egyfajta klasszikus ive. Vagy tevednek? Mindenesetre, amikor Zsavolya Zoli - kinek e kerdes, mint tudjuk, visszatero tarkamacskaja - idonkent mellemnek szegezi: „Vajon miert nem fejezte be es adta ki a kezebol soha Ottlik az Iskola folytatasat?", altalaban azt szoktam felelni: „Azert, mert a ferfikor telebe lepo Mester egyszerre torekedett a sajat kovetdinek prozamuveszetehez mert korszerusegre, s egyszerre igyekezett folytatni a magnum opust (folytatni - azaz hu maradni az '59-es regeny modemistan oszinte, ugyanakkor klasszikusan visszafogott poetikajahoz) - mely kettos igazodas vegiil sziiksegszeruen vezetett e befejezhetetlen es kiadhatatlan formahoz." Bizonyara Neked is eszedbe jutott minderrol Szegedy-Maszak Ottlik-konyve, s benne a Budat targyazo resz elso alfejezetenek cime: A regeny, amint megszilnteti dnmagdt. Joi hangzik, ugye? - Ketsegteleniil! Am ha kozelebbrol szemleljiik a szoban forgo szovegtorzot, ha az oeuvre szervezodesenek tagabb osszefiiggeseiben gondolkozunk, szeretett professzorunk keplete maris egy kisse elnagyoltnak tunik. Hiszen nem pusztan a Buda sajatossaga az „dnfelszamold" jelleg; ugyanugy sajatja az - hogy most csak egyet emlitsek - Esterhazy Ottlik-objektjenek is, amely a szo szoros ertelmeben megsziintetve orizte meg az „atirt", „ujrairt" Iskolat, amennyiben jelezte: „minden megvan", s tan epp ezert nines tovabb... Mindent egybevetve: nekem olyba tunik: nem mas, mint az Iskola sajat hatastortenete tette lehetetlenne, hogy a Buda valaha is szerves folytatasa lehessen. Igy ez utobbi „csupan" elobbi jelkepes onmegsziintetese lehetett - ha tetszik: folytathatatlansag es befejezhetetlenseg kettos metaforaja. Belemerultem a kdrmolesbe, Draga Baratom. Most azonban tenyleg be kell fejezzem, mert vege az ebedsziinetnek (ami itt, az Akademia Kezirattaraban alig egy felora). De ujfent igerem: amint idom, no meg az „Egi es ninivei hataimak" engedik, megirom meg Neked mindezt - egy kisse osszeszedettebben is. bajtdrsi olelessel, m. Budapest, 2014. januar 9.
