Irodalmi Szemle, 2015

2015/3 - VÉGSŐ DOLGOK - Liszka József: Hintokában és másutt (naplójegyzetek)

tudtam volna itt venni, ha mar nem lennenek meg, vagy lenne helyiink a raktarozas­­ra. Es idom az olvasasra. Persze. Ordogh Szilveszter Koponydk hegyenek nem tudtam ellenallni. Annak idejen husz forintert vehettem meg (most nyolcszazat taksalt), de­­dikalva is volt, de kdlcsonadtam egykori ujpalotai hazinenimnek, s azota nem lattam. Sem a konyvet, sem Hi nenit. Most latom, a rokonszenves antikvarius holgy egy kartyanaptart is belehelyezett az egyik kdnyvbe. Nos, Studium antikvarium az intezmeny bocsiiletes neve, az arvizi hajost abrazolo kep lathato rajta, es egy Szechenyi-idezet: „Akit magyarnak teremtett az Uristen es nem fogja partjat nemzetenek - nem derek ember." Hm. En nem gondolnam, hogy a magyarokat (vagy szlovakokat, nemeteket stb.) az Uristen teremtene. Ez belesziiletes egyreszt, persze, de egyeni elhatarozas, dontes kerdese is. A szerencses, ha az embemek elete soran nem kell mashogy hataroznia: az maradhat, aminek sziiletett. Viszont az ellenkezoje sem feltetleniil tragedia. *** Aminek meg nagyon oriilok, Szabo Magda: Megmaradt Szobotkanak cimu konyve. Mar regota meg szerettem volna szerezni, am ne kapkodjunk! Olvassunk olyan bo­­szen, mint Heller Agnes, de ne kapkodva. Vegezziik ki eloszor is az Olvasonaplotl Mar nines sok hatra... *** (Mar itthon). Szoval ez a Heller Agnes igen meghozta az olvasni valo es napldfro ked­­vemet. A vonatban vegeztem vele, s rogton neki is estem Szobotkanak. Olvasasilag tehat jo nap volt ez a mai. A vonatban mar elraktam a laptopot, s nem volt kedvem ismet eloszedni, amikor a kovetkezo kep tarult a szemem ele. Valahol Budapest kiilteruleten, a sinek mellett ult egy pofa egy kiszuperalt nyugagyban, folotte a fak kozott kihuzott ponyva, hogy az esdtol vedje, es olvasott. Elso ranezesre mintha valamilyen udiilo lenne, de elegge eletszerutlen, hogy valaki azon a helyen, es esoben udidve olvasson. Hajlektalan volt az istenadta, s elgondoltam: eljon az ido, amikor mar csak ok fognak olvasni. Leg­alabbis konyvbdl. Ehhez nem kell villanyaram, nem kell semmilyen, megoly olcsd berendezes sem, csak egy, manapsag egyre konnyebben beszerezheto konyv. Csak egy konyv. 2014. 6. 25. (Thiersee-Kirchdorf) Kufstein kozeleben, egy panzioban toltjuk a mai ejszakat. Utkozben lenyegeben csak Salzburgban alltunk meg, tan ket orara. Rovid seta a varosban, konyvesbol­­tok. Bemhardot kerestem, a Die Autobiographies, de nem jartam sikerrel. Egyebkent szinte minden muve kaphato, ugy latszik, a mai salzburgiak biiszkek ra (vagy ep­­penseggel iizletet latnak benne), arra, aki - irasai szerint - gyulolte ezt a varost. Nem tudom megitelni (bar Bernhard mindent es mindenkit gyulolt; attol tartok, emberkent nem lopta volna be magat a szivembe, irokent viszont nagyon), szoval nem tudom megitelni Salzburgot (szeretheto vagy gyulolhetd?), eloszor meg kel­­lene ismernem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom