Irodalmi Szemle, 2015

2015/3 - VÉGSŐ DOLGOK - Liszka József: Hintokában és másutt (naplójegyzetek)

Valoban ugy van ez: idegen nyelven az ember nem azt mondja, amit akar, hanem amit tud. Viszont, ha belegondolunk, hasonloan van ez az anyanyelvvel is. Es most nem tudom, honnan, eszembe jutott egy beszelgetesem Domotor Teklaval. Fogalmam sines, mikor lehetett, talan az allamvizsgan (ahol persze nem remekel­­tem), vagy mar utana valamikor. Olykor be szoktam iilni trecselni Tekla nenihez, s lehet, hogy ez valamifele bucsulatogatas volt? Mindenesetre tanacsokkal, szakmai tanacsokkal latott el. Nem emlekszem, hogy barmikor maskor mondott volna ne­­kem hasonloakat. Azzal kezdte, hogy most hazamegyek, s be kell hogy lassuk, szak­­mailag elegge el leszek ott zarva a tudomany nemzetkozi verkeringesetol (Istenem, eszemben sem volt akkor a nemzetkozi verkeringes! Magyar tudomanyt akartam csi­­nalni, magyarul!). Szoval, hogy ne vesszek el teljesen, azt tanacsolja, hogy figyeljem a szovjet neprajz eredmenyeit (mert, oroszul, ugye, a szlovaknak is koszonhetoen jol beszel? - nezett ram. Hogyne - valaszoltam nem sok meggyozodessel). Szoval az oroszok nagyon figyelik a nyugati neprajz legfontosabb eredmenyeit is, es rajtuk keresztiil megtudhatom, mi ujsag a nagyvilagban... Ezt akkor, abban a pillanatban elfelejtettem. Mondom: az en tervem a szlovakiai magyar neprajz fellenditese volt, magyar nyelvu tudomanyossag kialakitasa Szlovakiaban. Mindekozben meg csak a szlovak vagy a cseh neprajz eredmenyeivel sem szamoltam, nemhogy az oroszok segitsegevel informalodjak, mondjuk a del-amerikai neprajzi iranyzatokrol. Es most, csaknem harminedt ev elteltevel jutnak eszembe Domotor Tekla szavai. Mennyire igaza volt! Ha mar akkor elkezdtem volna tajekozodni legalabb a szom­­szed nepek neprajzi eredmenyei irant, Istenem, mennyi folosleges kfnlodastol kimel­­hettem volna meg magamat! Igen, az okos az, aki mas karan tanul. Vagy meghallgat­­ja masok, a bolcsebbek tanacsait. 2014. 6. 23. (Keszegfalva) Este, elalvas elott beleolvastam Bernhard dneletrajzi kotetebe. Mit mondjak? Kozhe­­lyes, de alig tudtam letenni. Valoban nagyon jo ez a forditas, de en azert sziveseb­­ben olvasnam eredetiben. A magyar nyelv hajlekony ugyan, sok mindenre alkalmas, de az osszetett nemet mondaszerkezeteket legfeljebb imitalni tudja, pontosan visz­­szaadni nem. Ott vannak az elvalo igekotok: mondjuk az abschreiben eseteben. Egy szep osszetett mondatban, amely, teszem azt, azzal kezdodik, hogy Der Ich-Erzahler schreibt... szinte fizikai gyonyort okoz, amikor a vegen, tekervenyes - gondolatjelek es/vagy vesszok koze szoritott - mellekmondatok utan, diadalmasan koppan az ab. Ezt a magyarban nem lehet visszaadni. Mark Twainnek van egy szatiraja, amelyben a szomyuseges nemet nyelvrol ertekezik, es eppen egy ilyen tipusu mondatot mu­­tat be. Pedig ez pont, hogy nem schrecklich, hanem igenis gyonyoru. Utanakerestem, Twain a kovetkezo mondatot idezi: „Die Koffer waren gepackt, und er reiste, nachdem er seine Mutter und seine Schwestern gekiisst und noch ein letztes Mai sein angebetetes Gretchen an sich gedriickt hatte, das, in

Next

/
Oldalképek
Tartalom