Irodalmi Szemle, 2015

2015/2 - BORBÉLY SZILÁRD - Szászi Zoltán: Kusza párhuzamok, avagy magamat faggatom: miért ment el végleg a Mesijás (esszé) / BORBÉLY SZILÁRD

BORBELY SZILARD Borbely hidegrazoan pontosan irja le a gyermeki kegyetlenseget, a kisfius felelme­­ket, a nover-ocs viszonyt. A halalt, a tragediat, az anya ongyilkossagi rohamait, a hitet a hitetlensegben, az apa alkoholizmusat; a nyomorban felerosddo alkoholizmust es a parosodasi osztont mint satnya, hamis dromforrasokat megelni eberen, tudatosan eleg fajdalmas fazisa a szocializalodasnak. Ezt a parhuzamot nem tudom megimi, hiaba kerestem magamban, nines ra esely. Erre nem emlekszem, nem emlekezhetem. Ha lattam, ha ereztem, ha megeltem, s ha derengene is ilyen elmeny, inkabb torol­­ne az agy, onvedelmi reakeiokent. A gyermeki kegyetlenseget viszont nem tudtam torolni. Az iskolai megalaztatasokat, a vekonydongaju gyerek napi szintu megsze­­gyeniteset. Azet, aki inkabb elvonul es olvas. Mert erotlen, vekony, mert iigyetlen a fociban, mert az egyen oltozet piros klottgatya helyett feher alsoban jartam iskolaba, mert feltem a sotetben - es ezt tudtak. Megis, a teli delutanokon egyediil ballagtam haza az iskolabol, nem voltak, s ma sincsenek olyan barataim, akik megvedenenek. Azaz megis. A betuk. Oda menekultem, s mostansag is csak akkor jovok onnan eld, ha ovatosan kdriilszimatolok es korbenezek, nincs-e, aki ram vadaszik, aki pont en­­gem akar. Bantani. De nagyon! Sokat kaptam. Akkoriban, ha nem olvastam, azt kepzeltem sokszori egyediilletemkor, hogy valahol van egy masik, egy ugyanolyan, de megse teljesen ugyanolyan vilag, mint amilyenben en vagyok. S ott van egy ugyanolyan, de megsem egeszen ugyanolyan kisfiu. Hasonlitunk, de nem vagyunk azonosak. Most azt vagyok kenytelen elhinni, Borbely Nincstelenek cimu konyvenek elolvasasa utan, hogy az a parhuzamos elet le­­tezett. Megszenvedett volt. Szomoru veggel zarulo. Bar az enyem meg tart, s Borbely Szilard elete veget ert, a parhuzamokat megszallott mod keresem. A sorsa ott el a konyvei lapjain. Tragediainak toredeket se eltem meg, apam termeszetes halalt halt, igaz, fiatalon, anyam meg el, de megis, oly sok mindent hasonlonak erzek. Parhuza­­mosaink valoszinuleg mar csak a vegtelenben talalkoznak, mar ha igaz ez a tetel a parhuzamosokrol. Eltart meg ezek szerint egy ideig, mig talalkozunk. Kivarom. Addig is gyakran fogom meg olvasni ezt a misztikus regenyt, a Nincstelenek ci­­mut. Melynek alcime - Mar elment a Mesijds? - egy utalas. Borbely pontosan tudja, hogy a regenyeben Mesijasnak nevezett, alantas munkakra, dogeltakaritasra, poce­­goddr-tisztitasra alkalmazott cigany ferfi tulajdonkeppen a messias, a zsidok altal vart „felkent", avagy a „segito" alteregoja. Imadunk mi urasan fesziteni iinnepeken. Megfesziteni meg plane. Aztan szakallt tepni, hamut szomi a fejre. Csak most, mig eliink, mig vagyunk, eppen annyira be­­csiiljiik a Mesijast, hogy a poklot tisztittatjuk vele. Pokol az eletiink. Miota mar elment a Mesijas. Borbely Szilardnak hivtak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom