Irodalmi Szemle, 2015
2015/2 - BORBÉLY SZILÁRD - Bajtai András: Az alkalom (vers) / BORBÉLY SZILÁRD
BORBELY SZILARD senki sines otthon. Letakartam a pleddel, mast mit tudtam csinalni. Nem nagyon lehet ellene tenni. Gyorsan vegiggondoltam, hogy mik az eselyeim. Gondoltam, eltiintetem. Lehetetlenseg, utoljara engem lattak vele, tehat ugyis hozzam vezettek volna a szalak. Aztan arra gondoltam, hogy nines mas, tel kell magam jelenteni. Kineztem, lattam, este van. Most meg az hianyzik, ejszaka jol meghurcolnak, megraknak benn a rendorsegen. Kicsit sok lett volna reggelig, nem hiszem, hogy el tudtam volna viselni. Gyorsan segitettem magamon, fel liter vegyest bevagtam. Pihentem egy kicsit. Amennyire tud az ember ilyen allapotban. Reggel kihivtam a rendorseget, bevittek. Kicsit kikesziiltem, de minden orvos adott nyugtatot, aki az utunkba keriilt. Ha bent van az ember, az elso nap meg olyan furcsa, de eltelik ket-harom nap, addigra belenyugszik. Tudja, hogy most mar nyugi, ki van vonva a forgalombol egy idore. Muszaj belenyugodni.
