Irodalmi Szemle, 2015
2015/2 - BORBÉLY SZILÁRD - Csehy Zoltán: A nyelv túlérett (vers) / BORBÉLY SZILÁRD
BORBELY SZILARD CSEHY ZOLTAN A NYELV TULERETT (VARlAClOK BORBELY-TEMAKRA) I. A zene csak az idd pulzusa, a vaksag potadomanya, az atallas valtozd kurzusa egy mindig szebbre vagy masra. A tavolsagba csukodo idd barokk szepsege, mint a gyongy, megno egy kagyloba zarva, hivo poganysagot sziil es kozonyt. Az drokkevaldsagig er fol noveny-betuje a kertnek. A nyelv tulerett. Es habzd verfol festette tested csak sebhed. Lehetne-e nem husbol a letter? Es vertelen valamely perc? A folyoba meg bele se leptel, es maris fuldokolni mersz? II. Hol van, hoi van a kepzet kontratenorja, mely magasba emel minden obszcenitast? Az eg, mely langy kekjet szemedig lehozza, es iger csortet, hogy tarul tejutnyi past? Nem emelheto tovabb. Nem vivhatd meg. Nem is obszcen tobbe. Sosem volt egszinkek. Magas kappanhang, hat minek is hatodj meg, a herek hianyabol nem foganhat szep.
