Irodalmi Szemle, 2015
2015/12 - KELETI MESÉK - Gyürky Katalin: Kétarcú háború (Curzio Malaparte Kaputt című kötetéről) / ÍZLÉSEK ÉS POFONOK
eleganciaval kezdi vagni a vad hatat, combjat, mellet. Malaparteban a latvany a kovetkezokepp csapodik le: „A kes ott meredezett az allat hataban, a horogkeresztes zaszlo mellett, es megvallom, hogy a nemes vad hataba szurt kes es a zaszlo Jatvanya kellemetlenul erintett; s viszolygasomba enyhe borzadalyt kevertek asztaltarsaim, akik nemsokara megint a gettbkrol es a zsidokrol kezdtek beszelni" (138.). Ezt latva es hallva jut eszebe Malapartenak a szorokai lanyok esete, akikhez a nemet katonak ehhez a vadhoz hasonloan „nyultak hozza". A prostituciora kenyszeritett lanyok ugyanis nem a nemetek arcatol, borzalmas, rekedt hangjatol, kek szemiiktol, otromba, sulyos labuktol feltek, hanem a kezuktol. Attol rettegtek, ahogy a nemet „vasujjak a husuk titkaiba" (408.) hatolnak. Azaz a vezetoi lakoman a feltalalt szarvas husaba ugyanolyan elvezettel hatol be a kes, ahogy a szorokai lanyok husaba a nemet tisztek vasujja. Az allatta teves, az allatkent kezeles azonban ezekre a lanyokra, mintha vagohidon volnanak, a husuk „felhasznalasa" utan is ervenyes. A szerzotol arrol is ertesiilunk, hogy husznaponkent cserelik oket, mert husz nap alatt a husuk teljesen „fogyaszthatatlanna" valik, mar nem jok semmire. Egy-egy rongycsomo lesz beloliik, ami nem is csoda, hisz Malaparte az egyik prostitualttol azt is megtudja, hogy volt olyan napja, amikor negyvenharom katonat es hat tisztet kellett kiszolgalnia. A nemetek eloktol valo felelme azonban odaig terjed, hogy meg ezeket az allatta, majd ronggya valtoztatott lanyokat sem hagyjak eletben. Husz nap elteltevel elhitetik veliik, hogy hazamehetnek, am amikor teherautora rakjak oket, nem a falujuk, hanem a folyo tele veszik az iranyt, ahol agyonldvik oket. Hogy Malaparte a haboru es az bldokles fo okakent miert az eloktol valo felelmet jeloli meg, annak cafolhatatlan bizonyiteka meg egy jelenet, amikor az eloktol valo felelem mar olyan rettegesig meno oruletbe csap at, hogy mar a halottakat is eloknek, ellenuk bosszut allo eloknek tekintik. Az eset Podul lloaeiben, a ia§i-i olasz konzullal, Sartorival esik meg, de a kotet kohezios ereje folytan ugy erezziik, hogy barmely mas naci vezetovel is megtortenhetne. A marhavagonokbol Sartorira hullo halott zsidok jelenete annyira megdbbbento, annyira adekvatan tiikrozi a nacik ellensegeikkel szembeni felfogasat, hogy azt gondolom, kiilbnbsebb kommentart mar nem is igenyel. A sorok onmagukert beszelnek: „A halottak feltekenyek es bosszuallok. Senkitol es semmitol nem felnek, sem a verestol, sem a sebektol, sem az ellensegeik tulsulyatol. Meg a halaltol sem. Foggal es kbrommel verekszenek, csendben, egy lepest sem tagitanak, zsakmanyukat vaskezzel tartjak, es soha nem adjak tel a harcot. A vegsokig verekszenek, hideg es nyakas batorsaggal: rohogve vagy vigyorogva, sapadtan es neman, azzal a tagra nyilt, torz, bruit szemiikkel. [...] Volt, amelyik teljes sulyaval ravetette magat Sartorira, szet akarta lapitani, masok csak hidegen, mereven, tehetetlenul razuhantak, es a mellet vertek a fejukkel, belekbnybkoltek, beleterdeltek. Sartori meg hajon ragadta oket, a ruhajuk szelet cibalta, a karjukat rangatta, vagy torkon ragadta oket, oklozte az arcukat. Vad es csendes harcot vivott veliik" (232.). (Curzio Malaparte: Kaputt. Gellert Gabor es Lontay Ldszlo forditasa. Partvonal Konyvkiado, Budapest, 2015, 576 oldal, 3990 Ft)
