Irodalmi Szemle, 2015

2015/12 - KELETI MESÉK - .adeq Hedayat: Örvény; Karom (novellák, Sárközy Miklós fordításai) .adeq Hedayat novelláinak magyar forditásához / KELETI MESÉK

KELETI MESEK- Miert kestel ma este?- Abbasznal voltam.- Batyuskam, ma este nem jonnek haza.- Tudom. - Mit ittal? Buzlik a szad. Mito! ilyenek a szemeid? Rosszul vagy?- Nem, bort ittam. Abbasz eroltette, bort adott.- Bevetted a gyogyszert?- Mit csinaljak ezzel a nyomorek labammal?- Hat nem hallottad atyam predikaciojat, mit mondott a borra?- Az az 6 dolga. Te magad mondtad, Mah Szoltan szavait idezted, hogy akkor ejjel, amikor anyankat megfojtotta, reszeg volt. Te is tudod, hogy amiket mond, az iizlete miatt van. Ha a szomszed boltbol sok bivalybor cipot vesznek, kigyot-bekat kiabalok ra, hogy a sajat boltom arujat eladjam. De iizletelni es igazat mondani ket dolog.- Lehet, hogy az orvos adta neked a bort.- Az orvos miert ne adna nekem? Fiatal vagyok, rosszabbul is vagyok apamnal. O meg hatvan eves, mar kielvezte az eletet, minden mocskossagot vegigcsinalt, er­­ted? Meg a labfajasat is ram testalta. Hogyha a bor jo a labfajasra, miert ne igyak? Hazugsag. Minden szava hazugsag.- Hat nem megyiink Arangeba?- Miert ne igyak? Igy meg sem tudok moccanni, minden pillanatban rosszabb lesz csak. Ket nap mulva belepsz Gholam hazaba, en meg egyediil maradok, ebben a hazban fogom kilehelni a lelkem, delutanonkent, mikor hazajovok, mintha bottal kenyszeritenenek ra... El akarok menni, elmenni, nekivagni a sivatagnak, hat miert ne igyak? Aztan egyszer csak elhallgatott, nehany perc mulva megvacsoraztak, es a meden­­ce melletti agyukon lefekiidtek aludni. Robabe jokedvu volt, szotyolat ropogtatott es enekelt:- Arangeba akarok menni, a szamaram laba santa kezdett lenni... Robabe nevetgelt, de Ahmad rosszkedvu volt es szorongott, azt gondolta maga­­ban, hogy Robabe ot hibaztatja. Robabe ismet igy szolt:- Ma ejjel egyediil vagyunk. Ha elmennenk Arangeba, minden ejjel ilyen lenne. Nines itt a mostohank. Egyiitt vagyunk, ugye, Ahmad? Ahmad kenyszeredetten elmosolyodott, Robabe azt hitte, a labfajasa miatt teszi. Majd folytatta:- Tudod, ha elszoknenk, ott, Arangeban gondoznalak teged, a labad is meggyo­­gyulna. Hat nem mondta Mah Szoltan, hogy a szel miatt van? Melegben kene lenned. Jaj, csak nehogy epp akkor fajduljon meg a labad, hogy ne tudjunk elmenni.- Nem, semmi baja a labamnak - de neked mi kozod hozza, mikor ferjhez mesz?- Eskiiszom, nem, nem, soha sem leszek Masdi Gholam felesege, veled megyek. Feljott a hold. Apro csillagok pislakoltak az eg aljan. Robabe szerteleniil fecsegett, mosolygott, area kipirult. Ahmad soha nem latott ilyen erzelmeket megnyilvanulni Robabenal, csodalkozva nezett ra, es gunyoros hangon kerdezte tole:- Mi hir Masdi Gholamrol?- Pokolba azzal az drddgfajzattal, barcsak mar alulrol szagolna az ibolyat!

Next

/
Oldalképek
Tartalom