Irodalmi Szemle, 2015
2015/12 - KELETI MESÉK - .adeq Hedayat: Örvény; Karom (novellák, Sárközy Miklós fordításai) .adeq Hedayat novelláinak magyar forditásához / KELETI MESÉK
6 is egy ilyen okorre emlekeztetett. Most mar tudta, mit is erezhettek ezek az allatok. Egesz eleteben behunyt szemmel jarkalt, sajat maga koriil kerengett, mint egy gebe, mint azok az okrok, amelyek akkor ott csepeltek. Hosszu orakon at iicsorgott paranyi irodajaban, es allandoan csak iratokat lattamozott; neha munkatarsaira nezett, asitott egyet, majd ujra fogta a tollat, es megint szamokat rendezett tablazatokba, egybevetette, osszesitette oket, emelgette az aktakat. De akkor meg elegedett volt sorsaval, habar ifjusaga, frissessege, gondolkodasa szep lassan odalesz - am este, amikor latja nevetni Bahramot, a kislanyat, a feleseget, minden faradtsaga el fog mulni. Most azonban mindharmukat meggyulolte. Mert egyiittesen juttattak ide. Hirtelen eszebe jutott valami, es odament iroasztalahoz. Kihuzta a fiokot, es eldvette pisztolyat, amelyet minden utjara magaval szokott vinni. Megvizsgalta a fegyvert, belenezett hideg es sotet csovebe - a toltenyek is a helyiikon voltak -, majd szep lassan megfogta es a halantekahoz emelte. Ekkor azonban eszebe otlott Bahram veres area. Vegiil elrakta a pisztolyt a nadragzsebebe. Megint felallt. Az eloszobaban felvette a kabatjat es a csizmajat. Fogta az esernyojet, es kilepett a hazbol. Az utca kihalt volt. A hopelyhek komotosan hullottak. Homajun lassan lepkedett, olyan arckifejezessel, mintha nem is tudna, hova megy. Ennyire igyekezett ettol a haztol es ezektol a rettenetes esemenyektol eltavolodni, elmenekiilni. Latta, hogy az utca feher, hideg es lehangolo. A fogatok kerekei a kisebb-nagyobb hobuckak kozott rekedtek. Homajun lassabban, nagyobb leptekkel ment tovabb. Egy auto huzott el mellette, es vegigfrocskolte az utca saros, latyakos havaval. Homajun megalit, vegignezett ruhajan, amely tiszta kosz left, es nagyon szanalmas left igy. Utkozben talalkozott egy gyufaarus gyerekkel. Megszolitotta. Vett tole egy doboz gyufat, de amikor ranezett a gyerek arcara, latta, hogy a szemei kekek, ajkai vekonyak es a haja diobarna. Bahram jutott eszebe, teste megremegett, folytatta utjat. Hirtelen egy bolt iivegablaka elott talalta magat. Kozelebb ment, homlokat a hideg iivegre nyomta, hogy kalapja csaknem leesett. Az iiveg mogott jatekok voltak. Ujjaval megdorzsolte az iiveget, hogy a zuzmarat letorolje onnan, de sikerteleniil. Egy nagy piros arcu es kek szemu babat pillantott meg. Homajun elmosolyodott, es egy ideig nezte a babat. Az jutott eszebe, hogyha ez a baba Homae lenne, mennyire driilne neki. A bolt tulajdonosa kinyitotta az ajtot. Homajun ekkor ismet tovabballt. Megint ket utcat haladt. Utkozben egy csirkearussal talalkozott, aki kosara mellett iildogelt. A kosarban harom tyuk es egy kakas volt, labaikat dsszekdtdztek, ugy voltak odateve. Voros szinu labszaraik reszkettek a hidegtol. Az arus mellett voros vercseppek boritottak a havat. Nem sokkal odebb egy haz kiiszobe elott egy apolatlan kisfiu iildogelt, kezenek kormei kilatszottak szakadozott kabatja alol. Homajun elnezte ezeket az embereket, anelkiil, hogy tudta volna, melyik negyedben jar. Surun hullott a ho, de 6 eszre sem vette, a kezeben levo esernyot sem nyitotta ki. Majd egy ujabb ismeretlen utcaba ert, az ut mellett egy haz allt, a ho egyre erdsebben szakadt, Homajun pedig kinyitotta esernyojet. Kezdett erosen faradni. Feje elnehezedett, szemei le-lecsukodtak. A jarokelok hangjara azonban magahoz tert es felegyenesedett. Besotetedett. Minden, ami aznap tortent, vegigfutott az agyan. Igy az a kisfiu is, aki annak a haznak KELETI MESEK
