Irodalmi Szemle, 2015
2015/11 - KUTYASZÖVEGEK, SZÖVEGKUTYÁK - Séllei Nóra: Kutyaszimat és a viktoriánus kultúra rétegei (tanulmány) / KUTYASZÖVEGEK, SZÖVEGKUTYÁK
KUTYASZOVEGEK, SZOVEGKUTYAK nek-allatnak egyforman a kenyelmet es a komfortot jelenti, a falon ott sorakoznak az ellenkezo jelentest sugallo targyak: a gazdagsag gyarmati eredetebe kodolt eroszak szimbolikus jelei, a fegyverek, kardok es torok, amelyeknek a fenyegetd jelenletet aligha tudjak ellensulyozni az asztalokon allo „filigranok", amelyek, nem mellekesen szinten a gyarmati kepzeletet megragadva keriiltek ebbe a polgari belso terbe. Ez a belso ter azonban, amely a brit birodalom gyarmatositasaibol szarmazo gazdagsaganak az eredmenyet mutatja, vegso soron nem akar tudni onmaga eredeterol, es nem is vallja be teljes mertekben, az angol szoveg ugyanis nyilvanvalobban fogalmaz: „curious objects brought from his East Indian property stood in recesses" (Flush 17), azaz: ha nem tudnank is a Barrett-eletrajzbol, a szovegbol is egyertelmu, hogy Mr. Barrett vagyona kelet-indiai birtokanak beveteleibol, nem pedig egyszeru „tartozkodasaibol" szarmazik, ahogy a forditas fogalmaz. Ezeket az egyertelmuen es kozvetleniil a sajat gyarmatbirtokahoz kotheto targyakat azonban a szobabelso eldugott beszogelleseibe rejti el: ott is vannak, de nincsenek is, nem lehet oket lathatatlanna tenni, de igazabol ertelmezni sem. Az angol szoveg jelzoje raadasul meg erdekesebb viszonyrendszert tesz lehetove: a „curious" szo egyszerre jelenti az „erdekes"-et, a „furcsa"-t, de ugyanakkor a „kivancsi"-t, az „erdeklddo"-t is, azaz mintha az idekeriilt, ebben a kontextusban idegennek, furcsanak, erdekesnek - ertelmezhetetlennek - Kind targyak maguk is racsodalkoznanak, rakerdeznenek az idekeriilesukre, az ittletiikre, arra a targyi-tarsadalmi-kulturalis kontextusra, amelybe belekeriiltek, mikozben a falmelyedesekben egyuttal ki is vannak belole zarva. Ezek az ertelmezhetetlen, idegen targyak epp annyira a viktorianus tarsadalom es kultura be nem vallott masikjat es ki-nem-mondottjat testesitik meg, mint az, hogy a szoveg a labjegyzetbe utalja Wilsont, a cseledet, es mint ahogy az is, hogy itt, a metropolisz kellos kozepen ezek a tulsagok a racionalis - nyugati - ellenorzes fennhatosaga ala esnek. Hiaba tanuskodik itt is minden a „keleties fantaziarol", a vilagbirodalom kozpontjaban ezt nem lehet nyilvanvaloan es lathatoan szabadjara engedni, tar-
