Irodalmi Szemle, 2015

2015/11 - KUTYASZÖVEGEK, SZÖVEGKUTYÁK - Séllei Nóra: Kutyaszimat és a viktoriánus kultúra rétegei (tanulmány) / KUTYASZÖVEGEK, SZÖVEGKUTYÁK

KUTYASZOVEGEK, SZOVEGKUTYAK fele terekrol; jegyzetekkel es forrasmegjeldlessel van ellatva5), bejarja a viktorianus kultura legfontosabb tereit: Miss Mitfordeknal a „kellemes (vagy leg­­alabbis kellemesnek latszo) videki eletet", a jelleg­­zetesnek leirt, igy szinte mitikussa vald lakasbelso domesztikus teret es a varosi nyilvanos tereket is, az utcat, majd pedig mindennek ellentetekent a sza­­badsagot megtestesito italiai varosokat. Ennek a kettos, egyarant antropomorf es kutyai, defamiliarizalt latoszognek a peldaja az, ahogy Flush belep a nagyvarosi emberi vilagba, annak is a legszilardabbnak tekintett epitmenyebe, a Vikto­ria korabeli Wimpole Street6 50. szam alatti hazaba, a hirhedt Mr. Barrett otthonaba. Ez az elso alkalom, amikor Flush perspektivajabol olvassuk a szoveg te­reit. Mivel a szoveg csakis nyelvisege reven letezik, Flush nezopontja elkeriilhetetlenul antropomorf, ez azonban - egyetertve Craig Smithszel - nem egyen- 16 valamifele szentimentalizmussal.7 Epp ellenke­­zoleg, Smith amellett ervel, hogy Woolf narratora­­nak a kutya tudataba valo helyezkedeset es ennek a nezopontnak a hiteles kozvetiteset a legujabb etologiai kutatasok is alatamasztjak.8 Flush a maga massagaval, ugyanakkor igen eles erzekelesi kesz­­segeivel tokeletes defamiliarizalt szem- (avagy elso­­sorban orr-)szoget kinal ahhoz, hogy megkettozze az ironikus tavolsagot tarto narrator funkciojat: ez esetben ugyanis nemcsak a narrator tart tavolsa­got a diegetikus vilagtol, hanem az is (Flush), aki­­nek a tudatan atsziiremlo tapasztalatokat kozvetfti, es aki raadasul - nem tudvan beszelni - mindig is kozvetitett marad a szovegben, de ugy, hogy kutyai latoszoge reven az 6 szemevel es feltetelezett fogal­­maival kozvetitett vilaglatas egy, a narratorehoz ke­pest is defamiliarizaltabb diszkurzust hoz letre. En­nek reven pedig nemcsak arra kepes a szoveg, hogy kimozditsa sarkaibol a viktorianus kultura sark­­kovenek tekintett Wimpole Street-i haz alapveto mukodesi rendjenek a „normalitasat", hanem arra is, hogy Flush reven kiszimatolja egy olyan kultu­­ranak a melyretegeit, mely mindent megtesz azert, hogy el- es lefedje magat, amelyben semmi sem le­­het onazonos, amely fedoretegeket es fedotortenete­­ket talal ki es talal fel (avagy talal fel), mikozben ezt 5 Nem minden kiadas hasznalja fel mindezt: a leggazdagabban az elso angol kiadas (Hogarth Press, 1933) hasznalja ezeket az eszkozoket, de az elso amerikai kiadas is megtart az angol ki­adas tiz illusztraciojabol hetet, igaz, Vanessa Bell negy rajzat nem a szovegbe illeszti be, ha­nem az elso es a hatso borito negy belso oldalara teszi (az an­gol kiadasban: „Miss Mitford setalni megy Flushsal" [a 16. ol­dallal szemben]; „A hatso halo­­szoba" [a 28. oldallal szemben]; „A Casa Guidiban" [a 112. ol­dallal szemben]; „»Flush szun­­dikalt, a kofaasszony kbtoge­­tett«" [a 145. oldallal szemben]). 6 Az utca tekintelyes mivoltaba beleszurbdik egy masik irodal­­mi szoveg is: G. B. Shaw Pygma- Zzozzjaban Henry Higginsnek is itt van a lakasa. 7 Smith, Craig: Across the Widest Gulf: Nonhuman Subjectivity in Virginia Woolf's Flush. In Twentieth-Century Literature 48.3 (Fall 2002): 348-61. 351. 8 Uo. 353.

Next

/
Oldalképek
Tartalom