Irodalmi Szemle, 2014
2014/1 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Benkő Krisztián: Proletárdiktatúra, avantgárd, Trianon (Szombathy Bálint Dada-tsúszda című kötetéről)
ízlések és pofonok performanszok. Csak akkor ez a szó még nem létezett a művészi terminológiában.” Vasy Géza Illyés Gyuláról szóló, a regény szakirodalom-listájában szereplő 2002-ben megjelent monográfiája1 megkérdőjelezi a hitelességét a költő Leninről szavalt dicsőítő költeményének (80-82.), melyet az Párizsban írt az irányzat vezéregyéniségeként megjelenő Tristan Tzara kedvéért ; hiszen az ’56-os forradalomról talán a legszebb verset, az Egy mondat a zsarnokságról című költeményt Illyés írta. Mindenesetre a regény érzésem szerint alapvetően szélsőbaloldali mozgalomként mutatja be a dadaizmust. A Dada-Tsúszda szerzője az izraelita és kommunis5 Vő. Vasy Géza: Illyés Gyula. Budapest, 2002, Elektra. 4 Abból a legendából, hogy a dadaizmus nevét (mint kettős orosz igenlést) Tzara találta ki, Веке László űzött gúnyt a Noguez könyvéhez írt utószóban, amikor az invenciót Bródy Sándornak tulajdonította. 5 Emlékezetes Tzara politikai arcképe szempontjából Jákfalvi Magdolna előadása, amely 2012 novemberében hangzott el a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem konferenciáján, és a Gáspár Endre által magyar nyelvre átültetett Gáz-szív című dráma neota, romániai származású Tristan Tzarát (eredeti nevén: Sami Rosenstockot) állítja regénye középpontjába, mint a haldokló párizsi dadaizmus - vélt vagy valós - vezérét, aki kétségbeesett küzdelmet folytat a szárnyait próbálgató szürrealizmus és André Breton ellen.4 A történet egyes pontjain határozottan politikai irányokba is elkalandozik: elbeszélője az 1920-as években a frissen létrejött Csehszlovákiából menekülő falusi kalandor, akit beszippant pár hónapra a francia művészvilág - ezért Tzara óhatatlanul ellenszenves színben tűnik föl az elbeszélés egyes jeleneteiben.5 Tzara egyébként, legjobb tudomásom szerint, automatikusan átállt a szürrealistákhoz a ’20-as évek második felében (akik valóban nyíltan marxistának és freudistának tekintették magukat - ezért például Antonin Artaud viszonylag hamar kilépett a mozgalomból, és többek avantgárd, vagyis a ’80-as évek ellenkultúrájában bemutatott előadásának részletes elemzése: a performanszban a szöveg olvasása közben több órán keresztül főztek egy hatalmas lábasban disznóhúst, amíg elviselhetetlenül büdös nem lett. Az előadás különösen azért fontos a regény értelmezése szempontjából, mert a 150 oldalas szövegből ötven oldal, a francia Pujol kapcsán, a fingás esztétikáját fejti ki. '■ Benkő Krisztián: A titok színháza (Lewis és Artaud: A szerzetes). In uő: Bábok és automaták. Budapest, 2011, Napkút. 69-78. között az olasz futurista Marinettivel és Adolf Hitlerrel is levelezett).6 Tzara Magyarországról többek között ilyen megjegyzéseket tesz a könyvben: „Eurázsia szűziesen kies, ám tudatlan tája”, „a kiéhezett Balkán” (44.); „a magyarok világbajnokok a káromkodás műfajában” (75.); „provincia [...] a szikes Kárpát-medencei pusztaság” (79.). A bűvkörbe tévelyedett Illyés később kijelenti, hogy „a művészet újítói természetes szövetségesüknek a baloldaliakat tartják, vagyis azokat, akik a radikális és állandó változás hívei. így van az, hogy a proletariátussal rokonszenvezve magam is az avantgárd sodrásába 77
