Irodalmi Szemle, 2014

2014/10 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Ardamica Zorán: Válság(ok) termékeny amőbája (Németh Zoltán A posztmodern magyar irodalom hármas stratégiája című kötetéről)

stratégiát tárgyalja, főbb példái viszont a hetvenes évek elejétől vannak felsorolva (az Ottlik-regényt leszámítva, ugyanabból az időből, sőt egy évvel korábbról, lásd Domokos István Kormányeltörésben című művét 1971-ből). Ezzel szemben a harmadik stratégia alfejezete (PM3) a nyolcvanas évektől indítja példáit. Időrendiséget tehát - ideje tisztázni - a szerző szerencsére nem vezetett be.15 Még akkor sem, ha a harmadik posztmodern indult szerinte legkésőbb.16 Hogy az első és harmadik PM közötti hasonlóságokat (részleges periodikus visszatérés lenne?) miért nem veszi hangsúlyosan számba Németh, arra a kötet nem tér ki. A szerző fenti véleményével nem lehet maradéktalanul egyetérteni, mert tán akaratlanul, de azt sugallja, hogy a döntően, jellemzően areferencialitásban gyökerező vonulat - sztereotípiáink szerint ez volna A magyar posztmodern - teljességgel ideológiamentes volt. Ami viszont könnyen kikezdhető. Mitől lenne totálisan politikamentes a társadalomra reflektáló Termelési-regény’? Vagy a Kormányeltörésben? Vagy a Harmonia Caelestisl Vagy sok Parti Nagy-írás? De még Kukorelly Samunadrág)ában is találkozunk éles, gyermekszempontú társadalomkritikával: „Vettünk hóvirágot / az aluljáróban. / És rágót. / Na jól van. // És addig-addig szimatoltam, míg hamburgert. / Mínusz 6 fok. / És láttam a földön aludni 3 embert. / Az sok.” ( Vet) A cyberpunk regények Németh besorolásában areferenciálisak, ám erős kételyeink lehetnek afelől, hogy - bár a hangsúlyok zömmel identitáskérdés-fókuszúak17 amennyiben „úgy”, illetve „ezek mentén” olvassuk őket - ne volna e műveknek elég markáns közéleti, társadalmi és ideológiai dimenziója akár a harmadik stratégiához való tartozáshoz. Ez esetekben óvatosabban inkább hangsúlyeltolódásokról lenne szerencsésebb beszélni.

Visszatérve azonban a periodizációra, mélyen egyet tudok érteni az időrend - ha nem is közvetlen és egyértelmű kijelentésben megfogalmazott - kiiktatásával. Tulajdonképpen (szinte) párhuzamos stratégiákról van szó, egy-egy író, költő életművében zömmel szakaszolhatatlanul, arányaikban hullámozva - amire a szerző helyesen mutat rá, amikor egy alkotó műveit több stratégiához rendeli hozzá. Azonban lehetséges-e akkor periódusként

15 Üdvös lett volna tehát az ezt ß J sugalló „második” és „harmadik posztmodern” jelölések teljes kerülése.

16 Nem konzekvens a fogalmazás: a 44. o. utolsó bekezdése következetlenül rájátszik egy lehetséges időrendre, hiszen Németh „fordulatot” emleget, melynek során a második posztmodern „fokozatosan átadja a helyét” a harmadik stratégiát preferáló szövegalkotásnak.

17 Tehát a szubjektum vagy legalábbis a szubjektum-problematika „rehabilitálása” Németh elméletével szemben már a harmadik PM előtt megtörtént volna?

79