Irodalmi Szemle, 2014

2014/10 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Ardamica Zorán: Válság(ok) termékeny amőbája (Németh Zoltán A posztmodern magyar irodalom hármas stratégiája című kötetéről)

stratégiát tárgyalja, főbb példái viszont a hetvenes évek elejétől vannak felsorolva (az Ottlik-regényt leszámítva, ugyanabból az időből, sőt egy évvel korábbról, lásd Do­mokos István Kormányeltörésben című művét 1971-ből). Ezzel szemben a harmadik stratégia alfejezete (PM3) a nyolcvanas évektől indítja példáit. Időrendiséget tehát - ideje tisztázni - a szerző szerencsére nem vezetett be.15 Még akkor sem, ha a harmadik posztmodern indult sze­rinte legkésőbb.16 Hogy az első és harmadik PM közötti hasonlóságokat (részleges periodikus visszatérés lenne?) miért nem veszi hangsúlyosan számba Németh, arra a kötet nem tér ki. A szerző fenti véleményével nem lehet maradéktalanul egyetérteni, mert tán akaratlanul, de azt sugallja, hogy a döntően, jellemzően areferencialitásban gyökerező vonulat - sztereotípiáink szerint ez volna A magyar posztmodern - teljességgel ideológiamentes volt. Ami viszont könnyen kikezdhető. Mitől lenne totáli­san politikamentes a társadalomra reflektáló Termelé­si-regény’? Vagy a Kormányeltörésben? Vagy a Harmonia Caelestisl Vagy sok Parti Nagy-írás? De még Kukorelly Samunadrág)ában is találkozunk éles, gyermekszempon­tú társadalomkritikával: „Vettünk hóvirágot / az aluljáró­ban. / És rágót. / Na jól van. // És addig-addig szimatol­tam, míg hamburgert. / Mínusz 6 fok. / És láttam a földön aludni 3 embert. / Az sok.” ( Vet) A cyberpunk regények Németh besorolásában areferenciálisak, ám erős kéte­lyeink lehetnek afelől, hogy - bár a hangsúlyok zömmel identitáskérdés-fókuszúak17 amennyiben „úgy”, illetve „ezek mentén” olvassuk őket - ne volna e műveknek elég markáns közéleti, társadalmi és ideológiai dimenziója akár a harmadik stratégiához való tartozáshoz. Ez esetek­ben óvatosabban inkább hangsúlyeltolódásokról lenne szerencsésebb beszélni. Visszatérve azonban a periodizációra, mélyen egyet tudok érteni az időrend - ha nem is közvetlen és egyér­telmű kijelentésben megfogalmazott - kiiktatásával. Tu­lajdonképpen (szinte) párhuzamos stratégiákról van szó, egy-egy író, költő életművében zömmel szakaszolhatat­lanul, arányaikban hullámozva - amire a szerző helyesen mutat rá, amikor egy alkotó műveit több stratégiához rendeli hozzá. Azonban lehetséges-e akkor periódusként 15 Üdvös lett volna tehát az ezt ß J sugalló „második” és „harmadik posztmodern” jelölések teljes ke­rülése. 16 Nem konzekvens a fogalmazás: a 44. o. utolsó bekezdése követke­zetlenül rájátszik egy lehetséges időrendre, hiszen Németh „for­dulatot” emleget, melynek során a második posztmodern „fokoza­tosan átadja a helyét” a harmadik stratégiát preferáló szövegalkotás­nak. 17 Tehát a szubjektum vagy leg­alábbis a szubjektum-problemati­ka „rehabilitálása” Németh elmé­letével szemben már a harmadik PM előtt megtörtént volna? 79

Next

/
Oldalképek
Tartalom