Irodalmi Szemle, 2014

2014/10 - KÉP/SZÖVEG - Novák Anikó: A boldogság üvegfala (tanulmány)

KÉP/SZÖVEG

azt a tárgy iránti eltökéltséget, érzékenységet, a részletek iránti fogékonyságot fedezhetjük fel. S nem véletlen, hogy az 1987-es Prózák könyve Áruháznovellák című novellaciklusának élén mottóként éppen Walter Benjamin gondolatai szerepelnek a kószálóról, aki a város labirintusából az áruházéba húzódik vissza, miközben a kint és a bent felcserélődik egymással, az utca enteriőrré, az enteriőr utcává válik.

Nem kell nagyon elrugaszkodni a valóságtól, hogy felfedezzük a rokonságot a kirakat és a kiállítás üveges vitrinje között, valójában mindkettő ugyanazt teszi, csak más-más céllal. Kiemel és bekeretez. A vitrin ugyan nem kívánja az eredeti kontextus illúzióját kelteni, a kirakat mintha mégis ezt tenné. Ezt a különbséget leszámítva mindkét forma az üveg mögött létrejövő jelentés, új asszociációs mező, kapcsolatrendszer bemutatására hivatott.10 A vitrinek tárgyleírásának, feliratozásának a kirakatok árcímkéi feleltethetőek meg. A jól konstruált vitrin és kirakat is egy-egy történetet mond el. A kirakat és a festmény párhuzamba állítása is termékeny lehet, elsősorban a kirakat és az üveg mögé rejtett kép összemosása révén, hiszen mindkettő visszatükrözi a nézőt, mindkettőben viszontláthatjuk saját arcéleinket is. Természetesen ez igaz az interpretáció mámoros pillanatára is, de most maradjunk a matériák szintjén, a tárgyaknál.

Az első áruháznovellát az én-elbeszélő a tárgyakhoz fűződő viszonyának megfogalmazásával kezdi: „Mindig is rendkívüli hatással voltak rám a tárgyak. Nem csoda tehát, ha egy-egy különösebb csendélet (natura morte, aminél csak az élő természetet, a természet képeit szeretem jobban) már-már fizikailag is veszélyeztetni tudott. Földbe gyökerezett előtte a lábam, és minden egyes alkalommal meg voltam győződve, végre végére járhatok a különböző eredetű kemény tárgyak rejtélyének, »élettelen életük« misztériumának, de aztán rendszerint erősebbeknek, keményebbeknek bizonyulnak nálamnál...”" A festmények egy különleges típusa, a tárgyakat utánzó, ábrázoló csendélet inspirálja a narrátor mondatait. Valójában a kirakatok is csendéletek, s a kiállítások vitrinjei szintén. Az azbesztruha című novella hőse a Külföldi Művészek Képtárából Pieter Claesz csendéletének hosszas vizsgálata után a VATROSPREM

10 A vitrinről 1. Frazon Zsófia: Múzeum és kiállítás: Az újrarajzolás terei. Budapest - Pécs, 2011, Gondolat - PTE Kommunikáció- és Médialudományi Tanszék. 229.

11 Tolnai Ottó: Az azbesztruha. In uő: Prózák könyve. Elbeszélések. Újvidék, 1987, Forum. 63.

39