Irodalmi Szemle, 2014

2014/10 - KÉP/SZÖVEG - Szabó Lovas Emőke: „...valaki, akit önmagomban figyeltem...” ( tanulmány)

KF: ÍVSZÖVEG

A „tükör a tükörben” problémából adódó írói gondok egyébként analógok a mitikus lét problémáival. Hiszen a XX. században a fényképészetnek a felismerés pillanatában rögzítő látásmódja és az ősi idea megpillantásának platóni momentuma összeér.

Tehát a kép tere éppen az író/fényképész Nádasban folytatódik a faliképen kívül, bár kép és képleíró folyamatosan távolodik is egymástól. (Thomas sincs rajta Stollberg kisasszony fotográfiáján, ráadásul a felügyelő kénytelen „bűnjelként” tekinteni rá.12) A fényképész vagy a képet néző tekintet helye a képben, a képhez viszonyítva egyszerre személytelen és végtelenül intim. Ez figyelhető meg az Emlékiratok könyvén túl a Valameny- nyi fényben és a Világló részletek-ЪеМ Nádas-Akahito párhuzamban is. Utalás ez nemcsak az író jelenlétére, hanem az olvasóéra is, mint örök érzékelhető jelenlétre, harmadik tekintetre, ahogyan megkonstituálja a végső képet kívülállóságával, hiszen az elakadt képleírás ép pen ebben az (ön)leírásban teljesedik ki.13

12 Bazsányi Sándor: i. m. 276.

13 Vő. Balassa Péter: Erdő sűrűjében. I. m. 374.

14 Nádas Péter: Burok. In uő: Esz- szék. 5.

A fejezet dinamikája tovább fokozódik a csigák élettanáról szóló esszébetéttel. A csigametafora Köhler doktor értekezéséből indul ki, s egyetlen hatalmas körmondatból áll. Megjelenik benne az androgünitás Lakoma-be\\ mítosza, folyamatos feszültségben a Melchior-történet- beli test a testtel való egymásra simulással és egymásba olvadással. Ebben a motívumrendszerben fordul át az erdőleírás körmondata az erdőjárás akadályoktól sem mentes, veszélyes burjánzásába.

Első olvasatra is érezhető a mű dinamikájának, ritmusának megváltozása, az antik hagyomány harmóniájának felbomlása, a szabadság, megérkezés reménytelensége itt, egy fejezeten belül is. A hatalmas barokk körmondatok egyre inkább széttöredeznek a szövegrészben, éreztetve ezzel, hogy valami jelentőshöz jutottunk el, nem tudván, hová fog mindez érkezni. „Meghatározni valaminek a felét, aminek az egészét nem tudhatom?”14 - kérdezi Nádas Burok című esszéjében. Valójában az olvasó sem tudhatja. A továbbélésnek vagy a befejezés általi megnyugvásnak itt viszont csupán a hiányát érezzük, egyre erősebb jelenlétként.

33