Irodalmi Szemle, 2014

2014/10 - DOBOS LÁSZLÓ ÖRÖKSÉGE - Kabdebó Lóránt: Népünnepély (esszé)

DOBOS LÁSZLÓ ÖRÖKSÉGE

kém a kommunizmus bűneiről. A Benes- dekrétumokról, a Hlinka-gárdisták szlovák államáról, Kelet-Szlovákiában a volt gárdisták utóéletéről, akik a nyugati országrészbe kommunistának mentek, és viszont, felháborodottan emlegette a magyar nyelv tilalmát a háború utáni években. Tőle hallottam arról is, hogy a régi szlovák parlamentben az egyetlen magyar képviselő volt az, aki nem szavazta meg a jogfosztó-pusz- tító úgynevezett zsidótörvényeket. Esterházy János nevét akkor másutt nem lehetett még kiejteni sem. Mutatta nyomdában lévő könyvének házi példányát, a Stószi délelőt- töket, amelyben végre beszerkesztve várta a publikálást 1948-ban írott röpirata, melyet magam részéről Zrínyi Az török áfiuma testvérdarabjának tartok.

Boldog voltam, hogy Fábry Zoltán antifasiszta múltjával népe sorsáért aggódó hazafiként lépett fel. Híres, azóta sokat reprodukált közös fényképét az őt meglátogató Németh Lászlóval dedikálva megkaptam, Ily- lyés Gyulára hivatkozott. És kiállt a Szlovákiában megújuló magyar irodalomért. Szigorú kritikája a rangos magyar nyelvű írni akarást támogatta. A minőséget. És a szabad szellemiség megszólaltatását. Az újonnan jelentkezettek közül elsőkként figyelt fel a prózaíróra, aki nemcsak meg tudott szólalni magyarul, de kiemelkedő művel jelentkezett.

„Dobos László kisregénye - Messze voltak a csillagok - többrendbeli meglepetéssel szolgál. Mint első regény: zökkenésmentes és túláradás nélküli. Az indulás bizonytalanságának itt nincs semmi nyoma. Az ilyenkor szokásos vagy kivédhetetlen mindent elmondani akarás helyén fegyelmezett lényegmondás bizonyítja a legnehezebben adódó írói erényt: a »kevesebb - több« paradoxiáját. [...] Dobos nem hálás, »olvasmányos« témát választott, hanem azt a szükségeset, melyet az emberek szeretnek átlapozni, ellapozni

és - elfelejteni. Dobos kisregényének tárgya és atmoszférája: a második világháború. Flu- iduma az a lélekáradás, melyet ez a minden idők legbarbárabb embermerénylete az íróban akkumulál, hogy az évek múltán is teljes intenzitással és el nem lankadón vádolhasson.” - Ekként mutatta be a könyvet a szlovákiai magyarság meghatározó teoretikusaként Fábry Zoltán, majd összegezve ajánlotta: „Összeszorított fogú, kérdéseket kikiáltó és feleleteket váró strázsa. Keserűségbe pácolt csillagnéző, csillagváró, aki közelebb, em- bertávnyira akarja hozni a csillagokat. [...] A csillagnosztalgia Dobos esetében nem esetleges és véletlen, szépen hangzó cím, vagy pátoszfrázis. »A csillagos ég felettem és az erkölcsi törvény bennem«, mondja Kant kategorikus imperatívusza. Az erkölcsi törvény a csillagos éggel azonosul. Az erkölcs tette csak a mindenséggel - a csillagvalósággal - mérheti és tükrözheti magát! Oly nagy, végtelen, gyönyörű és - kérlelhetetlen! A szellem: erkölcs! író a példája: elkötelezettje. De olvasó a partnere, visszhangja és hitele. Egymást provokálják, egymást tükrözik és vizsgáztatják. [...] Ha az író és olvasó találkozik, közelebb kerülnek, és láthatóvá válnak a csillagok.”

És amikor kimondhatóvá vált az ott élő magyarok legfájóbb sebe, Dobos Lászlónak megjelent a legfontosabb, alapvető regénye, a Földönfutók, a háborút követő időszak jellegzetes körképe. Benne és általa a vádlott megszólal, elmondhatja, kijajonghatja veszteségét: „Megtűrtek és megalázottak vagyunk mindkét oldalon. Itt is, ott is.” A regénybeli számvetés kellett ahhoz, hogy a szomszéd országban élő népek összefoghassanak, együtt latolgassák népünnepélyes hangulattal a szabadság esélyét. Fábry Zoltán már nem mozdulhatott el Stószról, a szerepet, amelyet, ha ifjú lenne, neki kellett volna betölteni, most Dobos László vállalta magára. A magyarság

4