Irodalmi Szemle, 2014

2014/9 - ÍZLESEK ES POFONOK - Soóky László: A Komáromi Jókai Színház 61. évada - összefoglaló

Soóky László ÍZLÉSEK ES POFONOK A KOMÁROMI Jókai Színház 61. évada- ÖSSZEFOGLALÓ .A. Komáromi Jókai Színház 60. jubileu­mi évadában bemutatott négy színművet és egy musicalt színház-szakmai téren nehéz lenne alulmúlni. Az öt bemutatott színpa­di műből mindösszesen a Príma környék (szerző: Spiró György, rendező: Valló Pé­ter), a III. Richárd (szerző: William Shakes­peare, rendező: Martin Huba) s a Magyar zombi (szerző: Tasnádi István, rendező: Bagó Bertalan) első felvonásai emelkedtek arra a szintre, hogy szakmailag értékelhető­vé váltak, a második felvonások már nem. Rendezői léhaság? Fáradt színészek? Elismert, kitűnő rendezők mindannyian, s egy kiváló társulat, ragyogó egyéniségekkel. Gyanítom, hogy a féloldalasság alapvető oka a színház vezetésének igénytelensége, belterjes gőgje. Öt, a rendezők által már más színhá­zakban megrendezett, frissen leporolt és itt hanyagul kezelt bemutatót kapott a komá­romi nagyérdemű. Rutinrendezéseket. Említsük meg még az első bemutatót, Georges Feydeau Egy hölgy a Maximból című bohózatát, melynél a vonatkozó pla­káton Verebes István szerepel rendezőként, akit az első olvasópróbáról haza kellett volna küldeni. Verebes felkészületlen volt, hanyag, a színpadi jelenetek megfogalma­zásában közönséges, trágár, összhatásában esetleges és következetlen. A játék: megalá­zott színészek céltalan ténfergése. Az ötödik bemutató kasszasiker: Fenyő Miklós - Tasnádi István: Made in Hungária, Méhes László rendezésében - a monumen­tális semmi. Ezért joggal reménykedhettünk abban, hogy a 61. évad (Hofival szólva: Éljen május 2-a is!) csak színvonalasabb lehet ünnepe fényétől eleve megfosztott elődjénél. AZ ELSŐ BEMUTATÓ Harold Pinter: Árulás.' Rendező: Valló Pé­ter m. V., szereplők: Bandor Éva (Emma), Mokos Attila (Jerry), Petrik Szilárd m. v. (Robert). A huszadik század egyik jelentős, mi több, stílusteremtő drámaírója, a magyar nyelvterület magasan jegyzett rendezője s három pályája csúcsán lévő karakterszínész; minden együtt van egy pazar előadás létre­jöttéhez. Maga a történet ismerős, mindannyian megéltük, ki-ki vérmérséklete, önérzete, életvitele szerint. Aki pedig nem, az a vágya­iban dédelgette a szerelmi többszög megva­lósításának a lehetőségét; shakespeare-i va­riációk panellakásba komponálva. Egyetlen tömör tér, patkó alakban elhelyezett aszta­lok, kilenc stáció. Az eseménysor valahon­nan mindegyre maga mögé lép, így halad 1 Lásd még: Soóky László: Az árulás monoton me­lankóliája. In Irodalmi Szemle, 2013/12. 78-79. 90

Next

/
Oldalképek
Tartalom