Irodalmi Szemle, 2014
2014/9 - ÍZLESEK ES POFONOK - Csepregi János: Sajttal az öngyilkosság ellen (Farkas Balázs Nyolcasok című kötetéről)
ÍZLÉSEK ÉS POFONOK Ét CSERREGI JÁNOS Sajttal az öngyilkosság ELLEN Farkas Balázs nyolcasok című kötetéről ÍCájnyvtáros vagyok. A hét mindennapján. Még vasárnap is.” A kötet névtelen főhőse definiálja így magát több alkalommal is, így nyílnak és zárulnak részek, az állandó ismétlés pedig tudatosítja bennünk, mindez fontos és megingathatatlan fundamentumát képezi az elbeszélői én identitásának. De mi a fenét jelent könyvtárosnak lenni? Valamiféle kihívást vagy küldetést? Esetleg a könyvek iránt rajongást? Nem. Akárhányszor kerül is kiemelésre az állítás, érzelmi töltéssel sohasem rendelkezik. Könyvtárosnak lenni mindössze egy állapot mindenféle előjeltől mentesen. Az ember nem tehet róla, vagy az lesz, vagy nem, választása semmiképp nincsen. Meg aztán minek is lenne? Mire lenne jó? A dolgok ugyanis főszereplőnk világában egyszerűen csak megtörténnek. Ennek felismerése másnál talán lázadáshoz vezetne, de esetében nem vezet, őt ugyanis nem érdekli a változás. Nem szereti vagy gyűlöli a dolgokat, pusztán megfigyelőként vesz részt saját életében. Naiv egyszerűséggel és közönnyel analizálja környezetét, szociális kapcsolatait vagy épp azok hiányát. Unatkozó tudósítóként szemléli és nem érti a körülötte lévő világot, annak működési mechanizmusait, melyek értelmetlenségét vagy logikátlanságát időnként teljesen jogosan konstatálja - ami némileg Werner Herzog Kaspar Hauserét juttathatja eszünkbe -, mégsem támad fel benne a kíváncsiság. „Könyvtáros vagyok. A hét mindennapján. Még vasárnap is.” Hangzik el újra meg újra, míg rá nem jön az olvasó, hogy a főszereplő életében valóban ez az egyetlen biztos pont, többet nem igazán tud magáról, más összetevője nem is igazán akad, személyiséggel szinte nem is rendelkezik. (Azért persze kiderül, hogy 100 helyett csak 95 százalékban van így.) Dolgozni jár, mert valamivel el kell ütni az időt, és persze azért, mert mások is így tesznek. Ha egyszer ez az életrendje (vagy mi), miért is tenne másképp? Ha épp nem dolgozik, otthon van, sajtot eszik, esetleg sajtos virslit (ötöt), netán sajtos tallért vagy épp logikai játékait porolja le, netán az utcai hirdetésekről kényszeresen letépett telefonszámokból álló gyűjteményét rendezgeti. Barátai nincsenek, fásult szüleivel való kapcsolata érzelmeket még nyomokban sem tartalmaz, barátnője elhagyta. (Hogyan lehetett egyáltalán? Rejtély.) Tervei? Minek is és mi alapján lennének? Ahogy az az eddig leírtakból talán már kiderült, Farkas Balázs nem szívbajos. Nyolcasok című első kötete, amely egy kisregényekből álló trilógiát tartalmaz (Nyolc nappal később, A nyolcadik napon, Nyolcórák), olyan vállalkozás, melynek koncepciója komoly kockázatokat rejt. A fiatal szerző mégsem riad vissza attól, hogy egy olyan alakot állítson könyve középpontjába, akihez nehéz bármiképp is viszonyulni érzelmileg. 87
