Irodalmi Szemle, 2014

2014/9 - DOBOS LÁSZLÓ (1930-2014) - Koncsol László: Búcsú Dobos Lászlótól (gyászbeszéd)

DOBOS LASZLO (1930-2014) KONCSOL László Búcsú Dobos Lászlótól1 Tisztelt gyászoló gyülekezet, testvéreink, barátaink! A párizsi békeszerződést követő felvidéki magyar közélet egyik vezéralakjá­tól veszünk itt, a pozsonypüspöki temető­ben ma délután végbúcsút. Társunk, barátunk, testvérünk, közös sorsunk fáradhatatlan kovácsa 1930. októ­ber 30-án, az ország legkeletibb részének, Bodrogköznek szívében, Királyhelmecen született, és egy hete, 2014. július 25-én hunyt el az ország egyik legnyugatibb táj­egységének, a Csallóköznek peremén, Po­zsonypüspöki kórházában. Nyolcvanhárom évet és kilenc hónapot élt közöttünk, a Tisza és a Kis-Duna, szűkebb pátriájának népe, a felvidéki magyarok között. Élet- és pályaíve, kelettől nyugatig, földrajzi téren is szivár­ványként öleli át a Felvidék magyarjainak egét, azt a térséget, amelynek halottunk, Dobos László egész termő életét odaáldoz­ta. Családján kívül mi, barátai és egykori munkatársai tehetünk igaz tanúságot arról, hogy nagyon betegen, halványuló tudatá­val is csak nemzetünk, kisebbségi magyar nemzetrészünk sorsa érdekelte. Politikai, társadalmi és szellemi műhelyeink nem kis része gyászolja most benne irányítóját vagy éppen alapítóját. Ereje teljében László - sokunknak Laci - felvidéki és egyetemes magyar intézmények egész sorát irányította. Azok voltak évtizedeken át politikai, társa­dalmi és kulturális életünk központjai, s vál­tak új intézményeink kihívóivá. Volt víziója egy komplex, jól működő kisebbségi társa­dalom jövőjéről, országos, nemzeti és nem­zetközi beágyazódásáról tartós, századokra szóló fennmaradásáért. Termő élete nagyobb részt a minden vonatkozásában zárt, idővel őt is sújtó dik­tatúrában zajlott, ezért jövőnket, társadalmi életünk építését és védelmét is csak az ak­kori feltételek között képzelhette el. Nem számolhatott a geopolitikai forradalmi robbanás bomlasztó hatásaival. Kiadóját, a Madáchot az elapadó hazai és anyaországi források mellett/helyett az amerikai Lauer házaspár támogatta, de ma lélegeztető gé­pen él, a nagy hagyományú Csemadok úgy­szintén, kisebbségi pártunk kettészakadt, mindez pedig az ő személyes drámájaként is zajlott. Apadó erejével semmit sem tehetett a romlások ellen. Szegény szülők negyedik gyermekeként látta meg a bodrogközi eget. Édesapjuk hat évig katonáskodott csehszlovák és magyar laktanyákban, a fronton és hadifogolyként, és családja a gyermekekben emelkedni vá­gyott. Lászlót a sárospataki református ta­nítóképzőbe küldték, ahol évekig csak sűrű határsértések révén tanulhatott. Nem volt ebben egyedül, az 1945-50-es fél évtized­ben 60-80 felvidéki magyar diák művelő­dött a két pataki református iskolában. Ké­sőbb rajta kívül több sorstársa is irodalmi emléket állított ennek a néhány pataki esz­tendőnek. Nemzedéke - nemzedékünk - soha nem tapasztalt történelmi, társadalmi, politikai, geopolitikai, nemzeti, kulturális és civilizá­ciós változásokon vergődött át. Gyermek­korunk már Petőfi és Arany János által is le­1 Elhangzott a pozsonypüspöki temetőben Dobos László gyászszertartásán 2014. július 31-én. 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom