Irodalmi Szemle, 2014
2014/9 - DOBOS LÁSZLÓ (1930-2014) - Tőzsér Árpád: Dobos László halálára (nekrológ)
DOBOS LASZLO (1930-2014) tőzsér Árpád Dobos László halálára1 (1930-2014) JVIeghalt Dobos László, a jeles író és politikus, jó fél évszázadon keresztül a szlovákiai magyar irodalom és szellemiség legnagyobb formátumú szervezője, vállalkozója, a fél szlovákiai magyar irodalom munkaadója. Az ötvenes években tulajdonképpen ő szervezte meg Szlovákiában a magyar irodalmi élet intézményeit. Irószervezetet, könyvkiadót, irodalmi folyóiratot, különböző lapokat alapított és vezetett, a prágai tavasz idején a szlovák kormány tárca nélküli minisztere, amiért aztán Csehszlovákia szovjet megszállása után megkapta „méltó” büntetését: a husáki időkben, azaz húsz évig megbélyegzett és űzött ember volt. 1989 után tért vissza a közéletbe, amikor is a Csemadok országos tiszteletbeli elnökévé választották, majd az Együttélés politikai mozgalom színeiben a szovák parlament képviselője. 1989-1991 között a Magyarok Világszövetségének társelnöke, majd alelnö- ke. S közéleti tevékenységével párhuzamosan újra vezetője a Madách Könyvkiadónak, majd 1994-től a Madách-Posonium Kft. ügyvezető igazgatója. Az 1969 és 1989 közötti húsz évben írja meg legjobb regényeit: az Egy szál ingbent (1976) és a Hólepedőt (1979), s ebben az időben jelennek meg gazdag közírói tevékenységét összefoglaló publicisztikai gyűjteményei is. Dobos prózaíróként a hagyományos vallomásos próza műfaját műveli, állandó témája a felvidéki magyarság történelmi megpróbáltatásai. Amiben mégis ellép a hagyományoktól, az egyfajta sajátos lélektani igény (s főleg ebben az igényben különbözik attól a „népi iskolától”, amelybe egyre besorolták). Ez a műformálási plusz leginkább a Hólepedő ben figyelhető meg, amely tulajdonképpen a közéletből kiszorított író regényes parabolája. Hőse egy tanárnő, aki a „nyilvános társtalanság kínjaiból” a halálba akar menekülni, de csak a kórházi ágy és gipszpáncélok fogságába kerül, ahol a tudatregényekből tanult módszerrel gondolja újra életét. A lélektani igény Dobos egyéb regényeiben nem ennyire nyilvánvaló, de a nyomott, monoton, zsoltáros tudatfolyamokban szinte mindenhol tetten érhető. A fentiekből is kiderül, mennyire változatos, sokrétű volt Dobos László munkássága, tevékenységének legjellemzőbb két területe talán mégis az Irodalmi Szemle (főleg annak kezdeti szakasza) és a Madách Könyv- és Lapkiadó volt. Mindkettő létrejötténél Dobos bábáskodott. E sorok írójának abban a szerencsében volt része, hogy itt is, ott is hosszú éveken keresztül munkatársa lehetett az írónak, s így közvetlen közelről figyelhette meg életének alakulását. Az írók, politikusok külső megjelenését nemigen szokták a meghatározó ismérvek közé sorolni, Dobos magas termete, tekintélyt parancsoló komolysága viszont, azt hiszem, elidegeníthetetlen része volt teljes habitusának: ha ő valamiről beszélni kezdett, az mindjárt nagyvonalú kezdeményezés lett. Például az Irodalmi Szemle 1 Az írás megjelent a Bárkaonline-on is. - A szerk. 78
