Irodalmi Szemle, 2014

2014/9 - Ardamica Zorán: Az identitás metamorfózisa mint trauma (tanulmány)

pszichológiai és fizikai síkon. (Utóbbira a balett mikrovilága környezetként kiválóan alkalmas.) Leroy a hatalom. A szereposztó, identitás- és maszkformáló nagy machiná­tor, a tematizált Csajkovszkij-balett gonosz varázslója modern alakban. A színházban sorsokról, művészi pályák, karrierek kez­detéről és végéről dönt, élet-halál ura. Ő hozza helyzetbe Ninát, és motivációkép­pen Nina másik pólusát, anti-tükörképét: Lillyt. Ő búcsúzik Beth-től, a sztárallűrök­kel korát kompenzáló Nina-elődtől. A Winona Ryder játszotta kiöregedett, eldobott, majd sérülése miatt menthetet­len prima balerina traumája: a mindenek fölé helyezett karrier mint életcél elvesztése, tehát önmaga elvesztése. Ő Nina rajongá­sának és szakmai tiszteletének tárgya, kö­vetendőnek tartott példája, amilyenné, sőt akivé válni akart. S tragikus módon az egyik lehetséges, riasztó, traumatizáló görcsöket okozó, meghaladni való jövőképe. Mintegy tükörből néz rá vissza akkor is, amikor a plakáton már Nina arcképe van. Legyőzen­dő réteg Nina alakuló személyiségében. Ninát saját anyja (Barbara Hershey) - aki szintén Nina lehetséges személyiség­változata - köti leginkább gúzsba. Ninát saját sorsa kivetülésének tartja, második esélyként kezeli (vö. Valuska 2011), aki elérheti anyja, a kevésbé tehetséges, siker­telen, a pályáról elmenekülő, de egyben si­kert áhító, önmagát megvalósítani kényte­len ex-táncosnő céljait. „...Depressziójában saját önarcképét festi századjára...” (Kiss 2011) Nina anyja életét kénytelen élni, ter­hes és teljes, minden percét meghatározó, fegyelmező anyai törődés közepette. Az anya nem engedi őt felnőni (Hlavaty 2011), megtalálni, kibontakoztatni autonóm iden­titását, szubjektumát, szexualitását, önálló szakmai, táncos eszköztárát. A kárörvendő és időnként féltékeny anya - nem követke­zetes személyiség tehát ő sem - rabszolga­ként tartja Ninát rózsaszín babaszobájában (Kiss 2011), mely szoba a rideg, szürke falakkal és szürkeárnyalatos, helyenként a fekete-fehérhez közelítő filterek alkalmazá­sával ábrázolt valós, a közönség által nem ismert színházi háttérvilág idillt hazudó, ám ugyanúgy börtönként funkcionáló ál­alternatívája: a menekülés lehetetlenségé­nek szimbóluma. A sikertelen anya ugyan­csak legyőzendő. Hasonlóan elkerülendő jövőkép, madáchi tragédia-szín, mint a valaha sikeres Beth: „a kislány és a »banya« között nincs számára elérhető szerepmo- dell” - írja Ureczky Eszter, aki egyenesen ödipális háromszögben értelmezi Ninát, az anyját és Leroyt (Ureczky 2011). A Mila Kunis alakította Lilly egy Leroy által gerjesztett konfliktus a drámában. A szembesítés eszköze. Leroy Nina kettős szereposztáshoz szükséges alternátoraként hozza őt játékba. Lilly tökéletes ellentéte Ninának. A harmadik lehetséges jövő, a harmadik válasz a kivé válhat Nina? kér­désre. A darabban egyetlen táncos játssza a fehér és a fekete hattyút, amihez olyan sze­replő kell, aki mindkettőt hitelesen hozza. Nina a tökéletes fehér. Nincs viszont sötét oldala. Illetve van, de elfojtásai eredmé­nyeként ismeretlen saját maga számára is. Lilly bányássza elő azzal, hogy konkurenci­aként, ellenségként jelenik meg, de csábító menekülési útvonalként, felfedezésre váró sötét oldalként viselkedik. Nina vele szökik el anyjától, vele szórakozik, drogozik, tán­col egy diszkóban: a másik világban, vele kerül vélt testi kapcsolatba. Traumatizáló sokként látjuk: Nina megleli benne mind­azt, amit önmaga személyiségében nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom