Irodalmi Szemle, 2014

2014/9 - BESTIÁRIUM - Gyenes Gábor: Peter Kľúčik (portré)

BEST1ÁR1UM ^ Gyenes Gábor Peter Keúcik Peter Klücik 1953-ban született Pozsony­ban. Az iparművészeti középiskola után a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola grafi­ka és könyvillusztráció tanszékén folytatta tanulmányait, mestere Albin Brunovskÿ volt. Önálló grafikákat, festményeket ké­szít, ugyanakkor kiváló illusztrátor is. Diplomamunkaként Lewis Carroll Alice Csodaországban című művéhez készített illusztrációciklust. A szakma és a közönség figyelmét Astrid Lindgren Harisnyás Pippi című gyermekkönyvének illusztrálásával keltette fel 1985-ben. Klücik az úgynevezett Brunovsky-iskola képviselője. Ezen a 80-as években diplo­mázott grafikusgeneráción az a jelenség érződik, hogy stílusukat „mesterükhöz ké­pest” fejlesztették ki, mindannyian erősen reflektáltak rá. Többen minden különösebb változtatás nélkül folytatták a Brunovskÿ- hagyományt (Karol Ondreicka, Vladimír Gazovic), néhányuk megtartotta a rajzos­ságot és a technikai pontosságot, de más irányba indultak - Dusán Kállay vagy Peter Klücik például a gyermekillusztráció felé -, és voltak, akik teljesen szembe mentek ta­nárukkal, mint például Vojtech Kolencík, aki a nagy formákkal, erős absztrakcióval és intenzív kolorittal dolgozik. Kl’úcik rajzos, részletgazdag stílusában érződik ugyan mestere hatása, mégsem egy epigonnal van dolgunk. Egyedi képiséget fejlesztett ki, mely Brunovskÿ munkássá­gával ellentétben teljesen elbeszélő jellegű, mentes a pátosztól, inkább a humor, a gro­teszk és egy jó értelemben vett gyermeki naivitás jellemzi. Míg Brunovskynál a szür­realizmus vagy - a Szlovákiában meghono­sodott kifejezéssel élve - „imaginativ rea­lizmus” fennkölt és tökéletességre törekvő, addig Klücik esetében játékos és vállaltan „tökéletlen”. Buja tájai, egzotikus állat- és növényvilága (melyek sok esetben kevered­nek, hibrideket alkotnak) valamiféle bűnbe­esés előtti paradicsomi fantáziavilágot mu­tatnak be, amelyben a ragadozók szelídek, békességben élnek a növényevőkkel, sőt, a környezettől való függés is eltűnik: a hal a szárazon is megél, az elefánt pedig a fán... Ebben a fantáziavilágban nincs vadász és áldozat, rivalizáció vagy feszültség, csak bé­kés együttélés. „Ezek azok az állatok, amelyeket az Is­ten a teremtésnél a kukába dobott, egyfajta skiccei a Jóistennek...” - nyilatkozta egyszer a művész a szóban forgó fantasztikus lények eredetéről. A kreatúrákat afféle „felsoroló” attitűddel mutatja be: ritkán lépnek egy­mással interakcióba, statikusan állnak vagy ülnek az egzotikus környezetben (melyben gyakran előfordulnak pozsonyi citátumok is, a vár, a Duna, az SZNF híd stb.). Egy be­mutatót, karnevált látunk. A kompozíciók telítettsége, sűrűsége gyakran próbára teszi a néző befogadóképességét. Klücik leginkább a rézkarc techniká­jának mestere. Egészen pici (Ex Libris) és kimondottan nagyméretű (Al) grafikákat is készít, ugyanakkor a festészetet is gyako­rolja. Rajzos, vonalas grafikáit finom színár­nyalatokkal hangsúlyozza. Munkái majd minden szlovákiai ga­lériában előfordulnak, számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt, több könyv illusztrátora. Jelenleg a nagyszombati Ján Koniarek galériában nyílt kiállítása fiá­53

Next

/
Oldalképek
Tartalom