Irodalmi Szemle, 2014

2014/9 - BESTIÁRIUM - Sütő Zsuzsa: Posztmodern bestiárium Flaubert-re szabva (tanulmány)

Sütő Zsuzsa В ESTIÁRI UM POSZTMODERN BESTIÁRIUM FLAUBERT-RE szabva A posztmodern művészet meghatározásához több kritikai tábor is hozzájárult. A posztmarxisták például a posztmodern fogalmát politikai és ideológiai kontex­tusba helyezték. Egyik képviselőjük, Fredric Jameson a posztmodernt a huszadik század második felének je­lenségeként határozza meg, mint a posztkapitalista fo­gyasztói társadalom kultúrájának elengedhetetlen kö­vetkezményét. Ugyanakkor Jean-François Lyotard, egy másik képviselője e tábornak, a posztmodern fogalmát a metanarratívákkal szembeni bizalmatlanságként fog­ja fel. Véleménye szerint vége az abszolút konszenzu­soknak, hiszen posztmodern kultúránk sokszínűségét csakis a mikro-narratívák képviselhetik hitelesen. Eb ben az értelemben a posztmodern gondolkodás egyik legfontosabb jellemzője a kultúránk, világunk, ideoló­giáink megkérdőjelezése; célja pedig emlékeztetni az embereket, hogy minden ismeretünk más emberi ta­pasztalatokon alapszik. Tudásunk mindig valamelyest részleges marad, mert az információ átadását mindig egyfajta szemlélet határozza meg, amely lehetetlenné teszi az abszolút igazság megragadását. Egy másik kiemelkedő ágazat a posztmodern mű­vészet meghatározásában egyfajta esztétizáló, valamint formalista irányt képvisel, amely mentes az ideológi­ától és a politikai kontextustól. Brian McFlale ennek az iránynak talán az egyik legfontosabb képviselője, és célja az, hogy a posztmodern fikció esztétikájának leg­fontosabb jellemzőit hűen körülírja. Ezáltal egy olyan koherens rendszerbe foglalja a posztmodern narratí- vák eredendő inkoherenciáját, amely segíthet abban, hogy a posztmodern szövegek egy új értelmezési lehe­tőséget tárjanak fel az olvasó számára. A mikro-nar­33

Next

/
Oldalképek
Tartalom