Irodalmi Szemle, 2014

2014/9 - BESTIÁRIUM - Benkő Krisztián: Farkasokkal táncoló (tanulmány)

В ESTI ARI UM

serkentésére rangadót rendeztem a lantos költészet hat legnépszerűbb alapgondolata között, úgymint

1. szép vagy és szeretlek,

2. nem szeretsz,

3. nem szeretlek,

4. halhatatlan vagyok,

5. carpe diem,

6. évszakváltás” (91.).

A regény második, Utóélet című részében Jerna élőhalottá alakul, de a monogramjából kreált „V.A.J.”-szívű (V. A. Jerna) érzelmek csak kvázi-érzelmek, amikor a (nagy) mamájától megszabadulni próbáló pályakezdő bölcsész hódítását arcpirító kérdéssel kezdi:

' Vö. Kulcsár Szabó Ernő: A „szerelmi líra vége": „igazságosság” és az intimitás kódolása a késő modern költészetben. In uő: Megkülönböztetések: médium és jelentés az irodalmi modernségben. Budapest, 2010, Akadémiai. 235-261; ugyancsak érdemes a figyelemre Hódossy Annamária Shakespeare metaszonettjei című könyve, melyben a szerző az angol költő szerelmi témájú szonettjeinek közhely- szerű kliséit metapoétikai szemszögből olvassa újra.

„Éppen egy kávéházban ültünk és igéket ragoztunk” - írja a magyartanárnőről - „amikor megkérdeztem tőle, mi az összefüggés a Sacher-torta és a mazochizmus között (...) Ettől vérszemet kaptam, és a valódi megoldás - egy etimológiai kuriózum” (141).

Egyrészt a Kraft-Ebing klasszikusára tett utalás szarkazmusig fokozza a nagymama mély szimpátiáját a pszichiáterek iránt, akiknek a könyv szerint az a dolga, hogy mindent elhiggyenek, másrészt a befogadás-esztétika szempontjából az olvasót a szerelmesek viszonyrendszeréből kizáró szerelmi líra kétséges értékére is reflektál.’ Az a „»kis fizikai ellenszenv«, amelyre Nietzsche is utal egy helyen” (178.).

A vérmese bizarr humorára jellemző, hogy a középpontjában álló főszereplő, a kettőszázharmincöt esztendős (időnként denevérré változó és a patkányokkal bensőséges barátságot ápoló) nagymama legjobban Magyarországon érzi magát, „nyaralni” viszont minden év decemberében Szibériába viszi unokáját, hogy a szamojéd rénszarvasvadászok (80.) között vészeljék át a keresztény ájtatosság légkörét, de pályája során arra is akadt példa, hogy „1890-ben nagymama román bárónőként forgott a londoni társaságban” (67.). Választott fedőidentitását a következőképpen indokolja meg unokájának:

25