Irodalmi Szemle, 2014
2014/9 - BESTIÁRIUM - Mojzer Anna: Egy XVII. századi macskaportréról (tanulmány)
BESTIÁRIUM 12 Petrarca macskája: http://www . ilpickwick.it/index.php/letteratura/ item/640-!a-gatta-di-petrarca Venerdi, 06 Settembre 2013. Néhány korai macskatanulmány: de’ Grassi, Giovannino: Taccuino de Bergamo. Biblioteca Civica, XIV. sz vége; Pisanello macskatanulmánya, 1440 körül, Párizs, Louvre, Vallardi Kódex, 2422. Leonardo macskasorozata, Windsor Castle, Királyi Gyűjtemény, 12363 (1513 után). Ott van a macska a festményeken is, mint például Lorenzo Lotto Angyali üdvözletén - a kép középmezejében rémülten menekül a macska a váratlan örömhírt hozó angyal és a kapun behöm- pölygő Atyaisten elől (1527 körül). Ötvöstárgyakon nem szerepel, fa- ragványokon viszont igen: például az amszetrdami Oude Kerk stallu- mán (XVI. század). Diacre, Jean: Vita sancti Gregorii. Patrologie Latine, LXXV. Col. 49-51. A macskaábrázolásokból és a vonatkozó feljegyzésekből arra lehet következtetni, hogy a macska mind a falusi, mind a városi háztartás része volt, de nem kitüntetett része. A Római Birodalom összeomlása utáni első századokban a macska létformáját szerényebb és nyugodtabb helyeken, a konyhák környékén és a békésebb klastro- mokban kezdte kialakítani. A kert és konyha vadorzója volt, nem főúri társállat. Az állatábrázolásokat tartalmazó kódexek, freskók, faragványok megrendelői a tehetősek voltak. Olyanok, akik azt is megengedhették maguknak, hogy menazsériájuk legyen oroszlánokkal, elefántokkal, párducokkal, zsiráfokkal, tevékkel és medvékkel - amelyeket különlegességük miatt jóval kitüntetettebb helyeken szerepeltettek, mint a macskát. A macska sztaf- fázsfigura a festményeken, faragványokon vagy aprócska díszítőelem, vázlatkönyvek mozgástanulmányainak alanya. VI. Károly francia király feleségének minden bizonnyal kedvence, mert az elszámolások szerint Isabeau de Bavière zöld macskatakarót rendel 1406-ban. Petrarca macskájának sírfelirata szerint pedig ő volt az első a költő szívében, nem Laura, mert ő volt az, aki gazdája életművét a rágcsálóktól az utókornak megmentette.12 Mindezzel együtt azonban a macska ritkán főszereplő. De ha igen, akkor még az Úr haragját is kivívja: a Római Birodalom bukása utáni időszak első nagy pápája, a maga részéről egyébként szintén macskakedvelő Nagy Szent Gergely (t 604) életrajzában meséli a következő történetet Jean Diacre Monte Cassino-i szerzetes 874 körül.13 Egy remetének volt egy macskája, amely a kebelén aludt, gyakran simogatta és egyáltalán nagyon szerette. Majd az Úrhoz fordult, hogy mutatná meg neki a jutalmat, melyet sivár életével elnyerni remél. Egy éjszaka álmot lát: álmában megbizonyosodik róla, hogy a Gergely pápa melletti hely van fenntartva neki a paradicsomban. Sóhajtozva ébred: evilági böjtjei és önkéntes szegénysége mind csak annyit érnek, mint a nagy Gergelynek evilági gazdagsága. Éjt nappallá téve ezen sóhajtozik, hasonlítgatva saját szegénységet Gergely gazdagságához, mígnem egyszer az Úr szózatát hallja: „Hogy merészeled összehasonlítani Gergely gazdagságát a te szegénységeddel, éppen te, aki nagyobb ügyet csinálsz a macskádból, mint Őszentsége a pápaságából, hogy mered összehasonlítani magad azzal, aki hatalmas gazdagságát nem kívánja és nem is becsüli és 22
