Irodalmi Szemle, 2014
2014/9 - BESTIÁRIUM - Mojzer Anna: Egy XVII. századi macskaportréról (tanulmány)
BLSTIARIUM vé vált Franciaországban és Angliában a XVI. században. A koronával és egérrel a fogoly egészítette ki az eredeti ábrát: az egér csak a macska ragadozó voltát van hivatva kiemelni, és így egyértelművé vált a rokoni célzás: ginger predator, azaz vörös ragadozó.6 Trixie portrén való megörökítésének - ráadásul úgy, hogy ő foglalja el a protokolláris fő helyet: tulajdonképpen a hosszú hajú gróf áll az ő balján - kétféle magyarázata van: az egyik szerint maga az állat kereste meg gazdáját, a másik változat szerint pedig a gróf felesége csempészte be társnak a börtönbe. Sajnos, egyik változatról sem született korabeli feljegyzés, de a festménynél jobb bizonyíték nem kell rá, hogy Trixie gond- és patkányűző társa volt gazdájának a börtönben. Nem a megértés és a reneszánsz méltányos racionalitása vonta új fénybe máig leghűségesebb társállatunkat, a macskát, a sötét középkor tévelygései és babonái után. Másik házi- és társállatunkat, a kutyát, amelyről sokkal kevesebb előítélettel szólnak az írott források, sem ábrázolták gyakran ilyen helyzetben. Hasonló elrendezésű kutyaportré sincs sok, az egyik legismertebb talán a Magyarországon, rövid ideig II. Lajos szolgálatában dolgozó, majd Mohács után magát Rómában a XVI. század egyik legismertebb miniaturistájává felküzdő Giulio Clovio kutyás önarcképe.7 Míg a kutya állatrendszertani besorolásával, leszármazásával már az etológiái vonatkozások okán is sokat foglalkoztak, addig a macskafélék hatalmas családjának/ családjainak szétszálazása bonyolultabb és kevéssé népszerű műveletnek tűnik. Az európai házimacska lehetséges ősét és annak elterjedését még ma is leginkább az etimológia segítségével igyekeznek felfejteni.8 Egyes tudományos vélekedések szerint az európai házimacskának nem az európai vadmacska az őse, hanem az elsősorban Észak-Afrikában honos felis silvestris lybicia. Az egyiptomiak macskatisztelete már-már közhelyszámba megy. A humánetológiái szakirodalom szerint a macska az évezredes együttélésnek köszönhetően i. e. 3000 és 1500 között Egyiptomban domesztikálódott. A görögök és a rómaiak is tartottak macskát, de nagyszámú európai elterjedésük valószínűleg későbbre datálható; a szent helyekre való zarándokutaknak, a keresztes háborúknak és a Közel-Kelettel folytatott kereskedelemnek az eredménye. Az antik auktorok elsősorban nem az Norfolkban lévő East Harlington-i I I rezidenciájára utal. Falomir, Miguel (szerk.): El retrato del Renacimiento del Prado. Kat. 55. 262. (Susan Foster) 6 Dunn, Jane: Elisabeth & Mary, Cousins Rivals Queen. 2004, Harper Perennial. 408. Falomir, Miguel (szerk.): i. m. 296. Giulio Clovio kerek kutyás önarcképének felirata (saját olvasatban): Julius Clovius sui ipsius effigiator Al état: 30. salut: 1528. Bées, Kunsthistorisches Museum Inv. Nr. 4202. Itt most nem az egész alakos uralkodói portrékra gondolok, ahol a nagyúr mellett státusszimbólumként egy nagyméretű kutya áll gazdája mellett, mint például V. Károly császár Seisenegger nyomán Tizi- ano festette egész alakos portréján az agárra emlékeztető állat (ein englischer Wasserhund - mondja a szakirodalom, jelentéséről, pontosabban a kutya fajtájáról máig nagy viták folynak). Ez a képtípus, pontosabban póz, szívósan élt tovább a XVII. században is, a diadalmas, lovon ugrató nagyúr háziasabb, beltéri ábrázolásaként. Ferino-Pag- den, Sylvia - Beyer, Andreas: Tizian versus Seisenegger. Turnout, 2005, Brehpols. 69-77. 8 Lorenz, Konrad: Ember és kutya. Sárközy Elga ford. Budapest, 2001, Cartaphilus. Dawkins, Richard: A legnagyobb mutatvány. Kelemen László ford. Budapest, 2009, Nyitott Könyvműhely. 41 -42. 19
