Irodalmi Szemle, 2014
2014/8 - Borbély András: Apokrif; A barátság; Antika; Gyermekbénulás; A harmadik képmás; Jeremiád; Az apai ág; Betyerusz király (versek)
volt, amikor férjhez ment, valahogy nehéz volt elképzelni nekem a dolgot, mert Mari szép volt, Kornélia néni urát Károly bácsinak hívták, nem túl munkás, de azért rendes ember, később sokat jártam vele kaszálni a mezőre, mert apám munkába járt és nem volt, aki lekaszálja a füveket, Kornélia néniről valamiért Bari is eszembe szokott jutni, ő kisbárány volt, mindig anyámmal tartott, mikor ment a mezőre, s engem otthagyott Kornélia néninél, de olyan is volt, hogy mentem én is vele, olyankor nagyokat játszottunk Barival a búzában, mert Bari, a bárány volt az én legelső barátom, de aztán bizony levágták a barátomat, kellett a húsa enni, és én nagyon sajnáltam és azt éreztem, hogy engem kellett volna helyette levágjanak, de ezt nem értette senki, talán csak Kornélia néni értette volna meg, ha el tudtam volna neki rendesen magyarázni, aztán ahogy teltek az évek, mindenki elkezdett öregedni, ahogy ez lenni szokott, Károly bácsinak pedig vastagbélrákja lett, ahogy lenni szokott néha, Kolozsvárra hozták kemóra, ott azt mondta egyszer a főorvos úrnak, hogy ne foglalkozzanak vele, csomagolják be és dobják bele a Szamosba, ő ezt viccnek szánta, de a főorvos úr nagyon megsértődött, hogy ők itt kínlódnak vele, s Károly bácsi ilyen pesszimista, jobb lesz, ha hallgatok, már viccelni se lehet, ezek itt komoly emberek, mondta Károly bácsi, de látszott, hogy azért neki is fáj, hogy meg kell haljon, a haláláról csak később értesültem, mikor már el volt temetve, s amikor találkoztam Kornélia nénivel, akkor 55
