Irodalmi Szemle, 2014
2014/8 - Molnár Miklós: Egy mondat a hülyeségről (próza)
punnyadt, pupák, pusztulat, radiátor, ragyi, ragyivatlan, rajongó, rák, ramaty, raplis, ratyi, ratyikutya, redvás, rendőrcsizma, retek, retúros, retvás, rezsó, rigolyás, riheróci, riherongy, robot, rohadék, rohadt dög, rohoda, rongy, rögeszmés, rövideszű, rút szibarita váz, rühes, rüszü, sajtfejű, salátaagyú, sápadt arcú, sárgalapos, satnya, segéd, segg, seggbebaszott, seggfasz, seggfej, seggfejű, segghuszár, seggluk, sekebuka, semmi, semmiházi, semmirekellő, senki, senkiházi, se tű, se cérna, sikamatyi, síkhülye, silány, slemil, sobrihuszonkettő, sötét, sötét agyú, sötét lelkű, sötét, mint az éjszaka, sövénytámogató, spanglis, spermahajder, spermiumoxidáció, stikkes, strici, stupid, sudribunkó, suháng, súlyos, surmó, susák, sutyerák, suttyó, sügér, sügönye, sükebóka, süket, sületlen, sültbolond, sülülü, sün, süsü, szájabákó, szájbabaszott, szajkó, szájtáti, szalonna, szamanta, szamár, szamárfi, szánalmas, szánandó, szar, szarabari, szárába szállt az esze, szaralak, szarcsimbók, szarcsomó, szarevő, szarfaszú, szarházi, szarjankó, szarkupac, szarrágó, szarszívü, szartartály, szecskántelelt, szédült, szégyentelen, szelekajla, szeles, széleseszű, szélhordta eszű, széllelbélelt, szellemileg visszamaradott, szellemi toprongy, szellemtelen, szellepelle, szemét, szemét állat, szemétláda, szenilis, szerencsétlen, szesze-szusza, szihó, szilimák, szilimány, szittyós, szocis, szokeráló, szokerálós, szolga, szopós, szótlan, szotyadék, szotyák, szöcske, szőrőstalpú, szubkultúrás, szusza, szuszi-muszi, szuszma, szutyadék, szutyok, szűkagyú, szükeszű, szürkekapca eszü, tabajdok, tácsó, tahó, tájbász, tajgetoszpozitív, ták, takony, tákos, tápész, tapir, tapló, taplóagyú, taplófejű, tápos, tasziló, tatar, táté, tátli, tátó, tátogó, tátondi, tátos, taxis, tébolya, tébolyodott, tébolyult, teddide-teddoda, tejbász, tejbetök, tejnek nézi az oltott meszet, tehetetlen, tengerpart, tenyészgorilla, tépett papagáj, terápiás, terhelt, terminá- tor, teszefosza, teszetosza, teszetusza, tetű, tetűhintás, tetűláda, tetűputtony, tetves, tetyelák, tilibogyi, tirpák, titán, titkár, tolatós, tombár, tompa, tompa agyú, tompa eszű, topa, toprongy, tóti, totomi, totya, totyalagos, tök, tökéletlen, töketlen, tökfejű, tökfilkó, tökhülye, tökkelütött, tökkolop, tököli, töksi, traça, tré, tréboj, tréfli, tróger, trokány, tropa, trottli, trotyli, tudathasadásos, tudatlan, tufa, tulok, turha, turkó, túró, tuskó, tutyimutyi, tülbogyi, tyipityapa, tyúkeszű, ubul, útleveles, utolsó, ügyefogyott, ügyetlen, üres a felső vár, üresfejű, ütődött, vacak, vadbarom, vadtulok, vakabula, vakcsirke, vakegér, vakfasz, vakhangya, vaknyúl, vaktik, valagagyú, változó eszű, vannyogó, varangy, vasutas, végbélfúrnok, vég- bélkéjenc, ventilátor, venyige, veréb, verebentyű, vezéregér, vidéki, vigyázatlan, világít benne a kávé, világtalan, vízagyú, vizesnyolcas, vízeszű, vízfejű, zagyva, zakkant, zápeszű, zavarodott, zavart, zaza, zéró, zizi, zizis, zizzent, zoholi, zokni, zombi, zuhant, zümzüm, zsan, zsanmari vagy zsizsikes. Ez a mintegy másfél ezer tételből álló szóbokor azt bizonyítja, hogy a magyarnál gya- lázkodóbb népet nemigen hord hátán a föld. De a normától és az állítólagos normalitástól való eltérést megbélyegző szavaknak ez a félelmetes és trágár bősége nem annyira arról tanúskodik, hogy Árpád ivadékainak, tágabb értelemben pedig a glóbuszt benépesítő tol- latlan kétlábúaknak úgyszólván fajlagos tulajdonságuk a hülyeség („Magyarországon az egy főre eső hülyék száma 2”), inkább arra vall, hogy a „normopaták”, a normaállítás és normakövetés betegei félelmetesen és trágárul intoleránsak mindenkivel szemben, aki eltér az ő szentnek hitt, metafizikai érvényességűvé föltupírozott normáiktól. Az ilyen emberek, e sárkányfog-vetemények számára az a norma, hogy fölfújják a képüket, önmagukat mindenek fölé helyezik, és szavaikkal vagy gyilkos szerszámaikkal annyi élőlény-társuknak
