Irodalmi Szemle, 2014

2014/8 - NÉV-ÉRTÉK - Németh Zoltán: Az álnév mint álnév (tanulmány)

NÉV-ÉRTÉK

gyanánt adva ki azokat” (Ritoók 1984, 666). Az antik irodalomban elterjedt jelenséggé vált közismert, kanonizált szerzők neve mögött írni, a Pszeudo-Longosz, Pseudoarchipagos típusú szerzői „álnevek” utalnak erre a szövegalkotási és névhasználati stratégiára.

Brian McHale a hamisítások három fajtáját különbözteti meg: az általa használt terminológia - Genuine Hoaxes, Entrapment Hoaxes, Mock Hoaxes (McHale 2003, 233-252) - a valódi hamisítás, a rosszindulatú átverés és a játékos megtévesztés fogalmaival írható le. Az első kategória a James MacPherson-féle Ossian- balladáktól William Ireland Shakespeare-kéziratain át a fiktív Hitler-naplókig tart. A második csoportba tartoznak például James McAuley és Harold Stewart állítólag egy délután alatt írt hamis avantgarde versei, amellyel az avantgarde irányzatot akarták hiteltelenné tenni (Katsoulisová 2012, 10-12). A harmadik csoportba pedig azok a szerzőséggel folytatott irodalmi játékok, amelyek a szerzői hang kitágításában érdekeltek - jó példák erre a fiktív japán szerző, Araki Jasusada hirosi- mai versei, amelyeket minden bizonnyal Kent Johnson írt (Katsoulisová 2012, 218). Ebbe a kategóriába sorolható a kortárs posztmodern magyar álneves irodalom is - Weöres István Psychéje, Esterházy Péter Csokonai Lilije, Hizsnyai Zoltán Tsúszó Sándora, Parti Nagy Lajos Sárbogárdi Jolánja, Baka István Sztyepan Pehotnija, Kovács András Ferenc Jack Cole-ja, Jász Attila Csendes Tolija... Ez a „hamisítás” nem vet fel jogi kérdéseket, sokkal inkább a szépirodalmi értelmezés körébe tartozik. Érdekes kérdésekre mutat rá az az anekdota, amely szerint a valódi szerzői név ír az álnévről: a Ficsku Pálról a miskolci egyetemen diplomamunkát író Gyulay Csabáról van szó.

II.2. Az ÁLNÉV MINT JÁTÉK AZ IDENTITÁSSAL,

A MŰVÉSZNÉV

Mivel nem jogi értelemben vett hamisításról van szó, hanem szépirodalmi identitásjátékról, éppen ezért a művésznév nem is sorolható az előző kategóriába. És mivel rengeteg tanulmány foglalkozott az ide sorolható művekkel, csupán rövid felsorolás következik a kortárs magyar irodalomból: Psyché (Weöres Sándor), Csokonai Lili (Esterházy Péter), Tsúszó Sándor (Hizsnyai Zoltán, Z. Németh István, Talamon Alfonz, Szászi Zol21