Irodalmi Szemle, 2014

2014/7 - ÍZLÉSEK ÉS POFONOK - Steinmacher Kornélia: „A karneválnak vége” (Térey János Moll című kötetéről)

keresztül láttatva őket. Olykor igen árnyaltan, empatikusán - Ázott macska -, olykor sztereotipikusan, félelmek és fantáziák megtestesítőjeként - Persona, Lassúság. A nőiség egyaránt hozzájárul a kötet halálszimbolikájához, és jelenít és testesít meg valami gyengédséget, kapaszkodót és reményt. A nőiség nagyon ellentmondásosan és sokszínűén van ábrázolva a kötet egészében: mint a minden férfit becsapó és a minden férfi által becsapott és kihasznált lányalak, a jó útra tért kurtizán és a hűtlen feleség, az érzékeny és intelligens nő és a kegyetlen, szeszélyes és szenvedélyes asszony, vagy a titokzatos, visszahúzódó lány és az üres fejű szépség. Mindez sajátos módon egyesül a ciklus címadó, kötetet záró versének főhősében is: Antheában. Ez a vers

ÍZLESEK. ES POFONOK

szintén egy festmény megidézése, a meginterjúvolt Antheát a szerző Parmigianino, XVI. századi manierista festő alkotásáról lépteti le. Anthea minden asszonyalak erényét és vétkét magán viseli, és egyben meg is ismétli a történetüket, ugyanakkor kudarcaik áthidalásának lehetőségét is magában hordozza. Nemcsak a nők, hanem minden egyén számára reményt és vigaszt nyújt az örök karneváli állapotból való kiút lehetőségével:

„»És hogyan készül a télre, Anthea?«

Haja kibomlik a sűrű fonatból.

»Krisztust, mint ruhát, magamra öltöm.«”

(Térey János: Moll. Magvető Kiadó, Budapest, 2013, 140 oldal, 2490 Ft)

91

□ RABBIT HUC, digitális rajz, 2013