Irodalmi Szemle, 2014
2014/7 - NOVÁ DRÁMA/ÚJ DRÁMA FESZTIVÁL - Száz Pál: A nyelv tája, a táj nyelve - a kimondás uralma, az uralom kimondása (a Pótoň színház Kaszálatlan mezők országa című előadásáról)
NOVA drama / Új DRÁMA FESZTIVÁL A három nővér összeolvadó alakját a három teljesen különböző karakterű színésznő - a néha előforduló szövegtévesztések vagy replikacserék ellenére is - remek összjátéka harmonizálja. Daniela Gudabová földhöz ragadtabb és nyíltabb karaktert formál, Viera Dubacová visszafogottabb és racionálisabb, míg Rab Henrietta pszichikusán labilisabb, líraibb figurát teremt. A három nővérnek a rendezői változat egymást követő monológjában mindhárom színésznő remekel. Viera Dubacová bizonytalan okoskodásával (VIII. Identita), Daniela Gudabová kisszerű puffogásával (VI. Tradíció), Rab Henrietta pedig szőrszálhasogató részletgazdagsággal (X Dedicstvo) jeleníti meg a szereplők belső konfliktusainak színét és fonákját. A szöveg és az aktér találkozásából itt virtuóz áriák születnek. A három nő szinte kórusba szerveződve válik Vlkoslav - Branislav Matuscin - ellenpólusává. Matuscin kapja a járások rendszerében a legtöbb teret a mozgásra, s a gesztikusság és stilizáció jegyében pantomimikusan formálja meg Vlkoslavból a populista politikust, a bárányokat szólongató bacát vagy a hatodik emeleti púpos aggastyán figuráját. Mivel a rendezői-dramaturgiai koncepció a fabulaszerkesztés ellenében próbálkozik, az elkülönített, szekvenciafüzérként kezelt jeleneteken belül a színészek által játszott karakterek is változnak. Az általam látott báti premier és a Nová dráma fesztiválon bemutatott előadás között eltelt több mint négy hónap alatt a darab sokat ért, fejlődött, és az új elemek megjelenésén túl ez leglátványosabban a sokkal koncentráltabb színészi játék esetében volt szembetűnő. A premier utáni utóélet, csiszolgatás, a fesztiválokon való részvétel és a nézői-kritikai reakció bizonyítja az előadás sikerét annak művészi kvalitásait illetően csakúgy, mint a célul kitűzött „aktuális kérdések” (identitás/ nemzettudat) feszegetésének esetében. Forgács Miklósra nézve ez annyit jelent, hogy a színházi-irodalmi szakma nem mehet el szótlanul az előadásban megmutatott karakteres szövegvilág mellett. IRODALOM Durand, Gilbert: Symbolická imaginace. Praha, 2012, Maiver. Forgács, Miklós: V lepsom prípade ide о verbálny milostnÿ akt. (Ján Simko interjúja) In Vlna 2013/57. 40-45. Hoblina Sahansky, Mikulás: Krajina nepokosenÿch lúk. In Vlna 2013/57. 48-68. Lehmann, Hans-Thies: Postdramatické divadlo. Bratislava, 2007, Divadelnÿ ústav. 84
