Irodalmi Szemle, 2014

2014/7 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Tamás Zsuzsa: Mese a kisfiúról, akit Bartók Bélának hívtak (Garajszki Margit Bartók című kötetéről)

HOL VOLT, HOL NEM VOLT TAMÁS ZSUZSA Mese a kisfiúról, akit BARTÓK BÉLÁNAK HÍVTAK Garaiszki Margit Bartók című kötetéről .Annikor körülbelül egy éve az egyik inter­netes hír- (és nem irodalmi) portál beszá­molt arról, hogy angol gyerekkönyv jelenik meg Erdős Pál, világhírű matematikus éle­téről, egyszerre örültem és bosszankodtam. Hiszen az ötlet remek: kisfiúként bemutatni a „híres embert” - a mű eredeti címe: The Boy Who Loved Math -, s ezáltal nemcsak az embert, de érdeklődési területét is közelebb vinni a gyerekekhez; de mikor jutunk el odá­ig, hogy nemcsak konferenciákkal, de igazán menő gyerekkönyvekkel is megemlékezünk nagyjainkról?! Nos, úgy tűnik, eljutottunk idáig, leg­alábbis a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás mint kiadó és Garajszki Margit mint szerző meg­tették az első lépést: Bartók címmel könyvet jelentettek meg Bartók Béláról, a kisfiúról, aki Pozsonyban járt iskolába. Igaz, ezt az első lépést némiképp bátortalannak érzem, mégis rendkívül örülök neki. A szöveg eleve a bizonytalanság imitálásá- val indít: „Es war einmal... Nem, ez így nem lesz jó! Kde bolo, tam bolo... Ez sem az igazi! Once upon a day... Hát ez teljesen rossz!” - így tépelődik-mérgelődik a fából faragott ki­rályfi, aki a fiktív alaphelyzet szerint a vissza­emlékezést jegyzi. Az idegen szavak gyakran megtorpanásra késztetik a gyerek olvasókat; érzésem szerint nem szerencsés, hogy rögtön három nyelvi akadályon kell átküzdenie ma­gát annak, aki belefog az olvasásba. Az ötlet viszont, hogy a mesélésbe a fából faragott királyfi, Bartók gyerekkori barátja kezdjen bele, szerintem remek. Ám az igazi bátortalanságot éppen abban érzem, hogy az ötlet nem valósult meg teljes mértékben: a könyv lapjain tulajdonképpen annak krónikáját olvashatjuk, hogyan kezd a királyfi nyomozásba, milyen dokumentu­mokra bukkan... Tehát mégsem az ő Bar­tókról szóló, Bartókhoz fűződő emlékeit olvassuk (egyes szám első személyben), ha­nem róla (mármint a királyfiról) olvasunk egyes szám harmadik személyű mondatokat: „A különféle papírok között kutakodva rög­tön kiderült az, amit a fából faragott király­fi egyébként is tudott, hogy Bartók kedvenc időtöltése a zongorázás volt.” Vagy: „A fából faragott királyfi szinte repdesett az örömtől, mikor megtudta, hogy Pozsonyba költöznek, mert a Mamának ott sikerült munkát talál­nia!” „A fából faragott királyfi kiszámolta, hogy Bartók tizenhárom éves volt, amikor másodszor és immár hosszabb időre Po­zsonyba költözött a Bartók család (...).” Sajnálom, hogy nem a királyfi ír efféléket: „amikor másodszor költöztem Pozsonyba a Bartók családdal, a kis Béla már tizenhárom éves volt”. S talán a fára utaló szellemességek is kevésbé tűnnének keresettnek egyes szám első személyben [érthető, hogy a királyfi, fá­ból faragott létére, óvatosan bánik a hegyező­vei, és naná, hogy botfüle van, ám néha már sok az utalásból (valóban kérge volna, s nem bőre?; tényleg fél, hogy szálka megy a nyel­66

Next

/
Oldalképek
Tartalom