Irodalmi Szemle, 2014

2014/7 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Papp Ágnes Klára: Mindenkinek megvan a maga Voldemortja (tanulmány)

HOL VOIT, HOL NEM VOLT

31 Uo. 62.

32 Uo. 198.

a cselekmény azt is, hogy ez a leválás áldozat, ami nem megy fájdalommentesen.

Itt térhetünk vissza és vehetjük közelebbről szemügyre a küzdelem motívumát, mint a gyermekhős jellemző tettét, és ennek legtipikusabb, leginkább meseszerű megjelenítését a második kötetben. Ott tartottunk, hogy a cselekmény ebben a részben két színtéren zajlik: a varázslóiskolában, illetve Harry lelkivilágában - amit a napló és a hasonmás a belső folyamatokat külsővé tévő motívuma kapcsol össze -, és mindkét szál a Titkok Kamrájához vezet. Ez felhívja figyelmünket arra az eddig még nem tárgyalt vonására a könyvnek, hogy maga a helyszín, a Titkok Kamrája, illetve tágabban: az egész Roxfort is szimbolikusnak tekinthető. Először tehát ezt kell szemügyre vennünk. A Titkok Kamrája a Roxfort legmélyén, legkorábbi, még az alapítók által épített rétegeiben fekszik (valószínűleg a tó alatt), a mosdóból nyíló sötét, nedves alagutak vezetnek hozzá. Először is feltűnő a víz motívuma, amit )ung, álomelemzései alapján, a tudatalatti képének tart,31 illetve a sötétség, ami szintén a világossággal egyenértékű tudat ellentétét fejezi ki. Másodszor a kígyómotívum, ami ugyancsak a tudatalatti mélyén rejtőző homályos, fenyegető erők szimbóluma.32 Ez nemcsak a küzdelemben - ami a hagyományos hős-sárkány harc átirata - kap szerepet, hanem ez az a motívum, ami a párszaszájúság révén, Voldemorttal, a hasonmás/ár- nyék figurával (és Mardekárral) is összekapcsolja Harryt, tovább közelítve egymáshoz a kalandokat és a belső folyamatok szimbolikáját. Mindemellett azonban jelképesnek tűnik a Kamra elhelyezkedése is a Roxforton belül: a felső, világos, használatban lévő iskola, és az alatta húzódó, csak Voldemort és Harry számára megközelíthető, ősi, sötét, rejtett alagútrendszer, amely egy még rejtettebb teremhez vezet. A lélek felépítésének jellemzésére Jung a következő hasonlatot használja: „Egy olyan épületet kell leírnunk és meghatároznunk, melynek felső emeleteit a 19. században emelték, a földszint a 16. századból származik, és a falak megvizsgálása azt mutatja, hogy egy 11. századi toronylakásból építették át. A pincében római alapfalakat fedezünk fel, és a pince alatt egy betemetett barlang búvik meg [... ] Lelki struktúránk képét valahogy így lehetne vázolni: a legfelső emeleten élünk és épp hogy csak dereng bennünk az a tudat, hogy az épület alsó része kissé őskori. Ami pedig a földfelszín alatt terül el, az teljesen tudattalan

60