Irodalmi Szemle, 2014
2014/7 - HOL VOLT, HOL NEM VOLT - Papp Ágnes Klára: Mindenkinek megvan a maga Voldemortja (tanulmány)
HOL VOLT. HOL N LM VOLL nyomozásszerűen kibontakozó folyamat során) derül fény a hős és a gonosz rejtett egylényegűségére, a jóslat szavainak értelmére: „Nem élhet az egyik, míg él a másik.” A HARRY POTTER REGÉNYEK ÉS A HASONMÁSTÖRTÉNETEK Itt vissza kell térnünk egy gondolat erejéig a szimbolikus mesealakok mélylélektani értelméhez: ahhoz, hogy ezek nem mások, mint bizonyos belső késztetések kivetítései. Ugyanakkor a tündérmesék távol állnak attól, hogy doppelgángerek legyenek: erre a szimbolikus értelemre nem derül fény a mű világában, sőt a naiv „mintaolvasó”" számára sem derülnek ki ezek a rejtett összefüggések. (Bettelheim egyenesen azt írja, hogy a mesék terápiás hatását semlegesíti ezeknek az összefüggéseknek a feltárása, a szimbolikus értelem racionalizálása.12) A romantikus hasonmástörténet ezzel szemben jellegzetesen kettős kódolású elbeszélés: egyrészt felhasználja a szimbolikus motívumot, másrészt le is leplezi annak lélektani értelmét. Ahogy a rá jellemző fantasztikum is kettős kódolású, egyszerre érvényesít két világlátást, a racionálisát és a természetfölöttit, anélkül, hogy egyértelműen eldöntené, melyik uralkodik világán.13 A Harry Potter-sorozat nem a fantasztikum alapján használja fel a motívumot, ehelyett inkább a tündérmesék módjára szimbolikusan értelmezi hős és gonosz küzdelmét - ezért sem szembeszökő a rokonsága a doppelgánger-történetekkel -, ugyanakkor hangsúlyosan megjelenik benne a pozitív címszereplő és az ősellenség hasonlóságának motívuma, alapvető szerepet játszik ennek felismerése az ellenség legyőzésében. Ellentétben a tündérmesékkel, amelyekben, küzdelmük szimbolikus értelme ellenére, egyáltalán nem emlékeztet a hős és a károkozó egymásra. (Legfeljebb az ún. álhős, aki eleve nem ugyanazt a szerepkört tölti be, mint a károkozó, és minden mesterkedése ellenére sem olyan fenyegető, mint az utóbbi, inkább nevetséges, kisszerű figura, aki rivalizálni próbál a főszereplővel.M) Ez a hasonlóság az előbb már idézett második kötetben, a Harry Potter és a Titkok Kamrájában merül fel először, ennek kibontakoztatásában viszont meghatározó 11 A kifejezést Umberto Ecótól vettem, aki úgy határozza meg, mint „egyfajta eszményi típusolvasót, akinek az együttműködésére a szöveg nem csupán eleve számít, de igyekszik is azt megteremteni.” Példaként szerencsénkre épp a mese mintaolvasóját hozza fel: „Ha egy szöveg úgy kezdődik, hogy »Hol volt, hol nem volt«, az felér egy jelzéssel, amely máris lehetővé teszi, hogy kiválassza a maga mintaolvasóját: egy gyereket vagy legalábbis olyasvalakit, aki kész elfogadni, hogy a történet túlmegy a józan észen, ésszerűségen.” Eco, Umberto: Hat séta a fikció erdejében. Budapest, 2002, Európa. 16-17. 12 Bettelheim: i.m. 50-51. 13 Vö.: Todorov, Tzvetan: Bevezetés a fantasztikus irodalomba. 2002, Napvilág Kiadó. 14 A Propp által meghatározott varázsmese-szerepkör. A laikus számára is jól jellemzik a hozzá fűződő cselekedetek: a hőshöz hasonlóan ő is útnak indul, reagál az ún. adományozó kívánságára, csak ez a reakció az ő esetében mindig negatív, és végül hozzá tartozik a jogtalan követelés funkciója. Propp: i.m. 80. 7Ï 53